mi pedig....

Visszaindult az iskola is ......hurrà ...
Tàborozunk ebben a nagy hàzban , ami eddig az otthonunk volt.....Furcsa érzés.....
Kaptunk kölcsön egy hûtôt és vettem egy hasznàlt mosógépet az utolsó hónapra, mert anélkül élhetetlen az élet, igy viszont màr sokkal komfortosabb minden . :)
Közben igyekszem azokat a dolgokat a marketplacen értékesiteni, amit biztos, hogy nem viszünk magunkkal .
Jo sok mindent elvittek màr, volt persze amit ingye tettem fel, csak ne kelljen vele bajlódni alapon....de màsnak meg örömet szerez.
A pinpong asztalt azonnal megvették, amin a képen Zalàn még cipôt szàrít....azt nagyon sajnàltam, de nem tudtuk magunkkal vinni....

A Hyundai buszunk sem jó még.....a hengerfejet teljesen ki kell cserélni, ami màr folyamatban volt, de menet közben kiderült, hogy cseréptörés van,mert az alvàzszàm szerinti motor és a valósàg csak köszönôviszonyban vannak egymàssal .....Ottó ma indul haza, hazaköltözteti a csalàdjàt ( ez nekünk is meglepetés volt ) ,elviszi az uj, nem belevaló alkatrészt, cserélik, javitjàk és egy hét múlva hozza is vissza, hogy reménység szerint a hónap végén mi is nekivàgjuk az új életszakaszunknak .....

és a túloldalon .....

Laci màsnap hajnalban nekiindult a hazaútnak, hogy mire a kamion beàll a hàz elé, ô is ott legyen.
Izgultunk, mert elözôleg sokat kellett szerelgetni a szép és öreg Chrysleren,akit csak Teri nek hívunk a rendszàma miatt ( 1- TER -779)....és mert egy személyiség is . :)
A fékcsöve durrant el, amit aztàn Ottóval rendbe raktak,de azért nem voltam nyugodt....Elôzô este még én is leteszteltem a pàlyàn az autót, jeleztem is Lacinak, hogy mintha a futómûvel nem lenne minden rendben, de betudtuk az új gumiknak.....
Hààààt, nem az volt.
A futómû nem lett beàllítva és ez 1500 km en meg is bosszúlta magàt .....a gumik leégtek a kerékrôl, a fémszàlak szabad szemmel làthatóvà vàltak, hàla Istennek; hogy nem kapott durrdefektet, bàr sajàt elmondàsa szerint az utolsó szakaszon, màr alig bírta irànyba tartani az autót,igy füstölgô kerekekkel bàr, de megérkezett .

Cserében pedig egy nagyon lelkes és segítôkész csapat vàrta, akik pillanatok alatt behordtàk a bútorainkat és csomagjainkat.
A hangulat àllítólag nagyon remek volt és a beígért esô is elmaradt.

költözés lépései

Amikor megjött a kamion és màr làtszott a vége ,amiröl azt hittük, hogy sosem jön el . :)

Szeretnék külön köszönetet mondani Erzsikének és Constantnak, akik  szintén izgalommal és drukkolàssal élték meg ezt a napot és annyira kedvesek voltak, hogy sofôreinket egy kis útravaló finomsàggal is ellàttàk .
Utólag is emlegették a "sràcok,", akikkel közben nagyon baràti légkört sikerült kialakítani, hogy milyen  kedves meglepetés volt nekik az" örökfiatal"  hàzaspàr, gondoskodàsa, làttàk, hogy a mi sorsunkat is szívükön viselik !

Nos, ez az egyik legnehezbb része az elvàlàsnak , mert mi is  nagyon megszerettük ôket és akàrmi is történik a jövôben, mi valahogy egy csalàddà kovàcsolódtunk , ugyanúgy ,mint Sylvivel !
De errôl még késöbb....

költözés

Gondoltam, még néhàny sorban megörökítem hazaköltözésünk emlékeit.
Nem csinàltam túl sok fotót a pakolàs alatt ,sem az elökészületeknél, talàn önvédelembôl

is, mert egy ilyen kalandot  "túl kell élni " érzés kísér.
Mivel sokan vagyunk, sok mindenünk is van hàla Istennek, persze igyekeztem àtvàlogatni, hogy mi az amit eddig sem hasznàltunk màr, igy haza sem szeretném fuvaroztatni.
Becs' szó több màzsa cucctól szabadultunk meg ismét ,de tudom, hogy ez még mindig a kellemes mennyiség fölött van , ezért még odaàt is lesz mit àtértékelnem.

fél lábbal itt,fél lábbal ott...

Megint régóta nem írtam, mert sem lehetősegem ,sem időm nem volt a klaviaturan pötyögni.
Viszont annyi minden történt,hogy most nehéz minden momentumot felidéznem. Ami a legfontosabb,hogy a költözés nehezén túlestünk ,már éppen" sehol sem vagyunk otthon" állapot van nálunk.
Egy bő hónapot pakoltunk főállásban,leginkább Glóriával . Igyekeztünk vmi rendszer szerint és viselhető tempoban becsomagolni a lakást,közben mindent gyorsan felülírni,hogy mire van vagy mire nincs szükségünk. Annak ellenére,hogy nagyon sok mindent átminősítettünk a végére így is megrázóan sok cuccunk maradt.
A kamionrendeles időben megtörtént,a hozzá szükséges behajtasi engedely is megérkezett,bár akörül volt némi értetlenkedés.
A max 12,5 tonna helyett 40 tonnás járművet vártunk es mivel Brugge egy csatornákban gazdag,hídakkal tüzdelt város,egyaltalan  nem mindegy,hogy hol jön be ilyen nagy monstrum jármű.
De a végére ez is tisztázva lett,mint ahogy a parkolási engedély is.
Azért a szomszédok igen csak ràcsodàlkoztak a làtvànyra, amikor az egész hàzsorunkkal pàrhuzamos parkolót teljesen elfoglalta a pótkocsis kamion.

lépésrôl - lépésre

Màjus közepe van , bàr az idôjàràs ezt nem tudja, én megkezdtem a hosszas szülôi szabadsàgomat, igy a bolt visszanyitàsàban màr nem vettem részt.
Laci visszament a céghez, de neki is ki kellett vennie az évi szabadsàgàt, igy hol bejàr, hol nem. Mondjuk ez most életmentö ,mert közben meg a pakolàst és a visszavonulàst is mûködtetni kell.
A jogi és problémàsabb problémàink elhàrulni làtszanak ,de a vàltozatossàg kedvéért az autónkkal van baj, elég nagy baj ......

Artúr a diplomàja megszerzéséért küzd még az utolsó hetekben, a karantén alatt szerintem annyit tanult , készült, mint egész életében eddig . :)

Diàék évfolyama vàltott mûszakban heti egy ,két napra be fog jàrni az iskolàba, Hubàék valószínûleg nem. Osziéknàl elvileg júni 1 tôl újra nyit az ovi, de még semmi sem biztos.
Zalàn és  Glória itthonról folytatjàk az évet, az év végi vizsgàk, még nem biztosak....

Közben pakolunk, szanàlunk ezerrel.....
Sok szekrényt màr kiüírítettem, sok mindent tovàbb ajàndékozunk , tegnap egymàs utàn jöttek az érdeklödök, pàr dolgot feltettünk a Market Placere , néhànyat ingyen elvihetôre.
A gyerekek csak néztek, hogy 5 percenként csöngetnek ... :)

màr màjust írunk...

Nagyon gyorsan rohan az idô, annak ellenére, hogy nem is történik semmi olyan rutinszerû dolog, ami még a jàrvàny elôtt pörgette a naptàrat.
Az iskolai oktatàs ,ami itt interneten történik, nem sok vizet zavar.  A nagyoknàl még van vmi rendszer és elvàràs, de a kicsiknel ez még nagyon kisérleti fàzisban levô dolog.
De az sem kizàrt, hogy ez iskola - és szervezés függô.

Laci megkezdte a munkàt, de mivel még sok szabija van igy hamarosan ki kell vennie azt, mivel június 1 vel megkezdi az àltalunk vàlasztott "szülôi szabadsàgot , ami több hónapos lesz.
Ezt én àprilis 27 vel megkezdtem.

A belga lakàsunk bérlését felmondtuk, megkezdtük a visszavonulàs szervezését, költözünk HAZA.

Az idàig vezetô út nagyon kacifàntos volt, ezer akadàly gördült be elénk , még az utolsó hetekben is,de végül is meghoztuk ezt a döntést.

Lesznek , vannak hangok, akik pesszimistàk , vannak sokan , akik drukkolnak nekünk és jó pàran emlékeznek, hogy  màr sok jó esemény tôrtént a mi életünkben, ami emberileg kivitelezhetetlennek tûnt, remélve , hogy ez is a legjobban alakul.

Persze a 11 év alatt rengeteg élmény, ismeretség, tapasztalat , emlék született, ami màsik részrôl nehezíti az itteni elvàlàst, 11 év nagy idô ,személy szerint az én életem egy negyede, a gyerekek esetében ,meg szinte az egész eddigi gyerekkoruk.
Nyilvàn nem lehet ezt màr könnyedén venni, nem is akarom........helyén kell ezt kezelni ,amit még csak most tanulunk.
Érzelmileg egy viharos idôszak ez , vàrakozàs a hazatérésre és búcsú az itteni otthonunktól ,ami ugyan nem a hazànk, de otthont és lehetôséget biztosított sok éven àt.

Minden életszakasz lezàràsa egy fordulópont ,sok mindent fel kell dolgoznunk és meg kell terveznünk. Sok még a feladat....