tul az elsô iskolai héten

Tul vagyunk az elsô munkahéten.
Guszti 10-es, Artur a kôzépiskolàt kezdte, ami a 6. osztàly utàn kezdôdik , Zalàn 5-es, Gloria 4-es (pedig 3 év van kôzôttûk :) )Dia nagycsoportos, Huba pedig novemberben kezdi az ovit :)
Mindenki jol vette az akadàlyt, màr vàrtàk a talàlkozàst , Artur nagyon izgult az uj suli miatt, de élvezi, hogy "nagy" lett, egyedûl jön-megy, intézi a dolgait !
Laci ezen a héten éjszakàs mûszakban dolgozott , azaz napkôzben alvo ûzemmodban volt, igy Huba és Oszi szorakoztatàsa teljes mértékben ràm maradt. Nem mondom, hogy egyszerû menet volt, kissé ugy éreztem magam, mint akit kicsavartak.
Most hogy màr a balatoni kert nem àll rendelkezésûnkre, lévén, hogy itt vagyunk, igy Huba sem tud elvonulni bogaràszni, tehàt rajtam log egész nap, igy màr egyre inkàbb hajlok affelé, hogy "ne féljek" elengedni az ovodàba a kezdô csoportba. Nagyon igényli a tàrsasàgot és ha a tesok a "bànyàban " vannak, akkor szàmàra dôgunalom az élet.
Oszkàrt nagyon  jol toleràlja, kifejezetten làtszik, hogy szereti, sokszor puszilgatja, ha sir, beszél hozzà -persze csak magànhangzokkal- jàtszik vele "jaj, de bûdôs ez a làbacskàt " egyszoval nem féltékenykedik.
Aznap amikor hazajôttûnk a korhàzbôl volt kétszer fél ora, amikor "csak ugy" kônnyhullatos zokogorohamot kapott, de babàval akkor is kedves volt. Azt hiszem akkor gyàszolta meg a régi poziciojàt , de hàla Istennek ennyivel megusztuk , azota szent a béka !
Huba amugy csoda aranyos , annyi vicces és kedves dolgot csinàl, hogy az embernek repes a szive ôrômében . Még ha rosszalkodik is ,làtszik rajta, hogy jo akar lenni, csak hàt nem mindig sikerûl elsôre . :)
A nyàr megtette hatàsàt, mindegyik gyerek sokat nôtt, kissé komolyodtak is, a kicsik is elég ônàlloak lettek, élményekkel telve indultak neki a 2013-14 es tanévnek !

Oszkàr telekocsi

Biztos néhànyan ismeritek azt az internetes utaskeresöt, amit Oszkàr telekocsinak hivnak.
Nos nekûnk Oszkàrral lett telekocsink és igy indultunk vissza Budapestrôl a balga otthonunkba.
Màr ujra itt vagyunk egy 19 oràs kalanddal a hàtunk môgôtt.
Laci péntek reggel repûlt vissza hozzànk, szombaton összecsomagoltunk, kitakaritottunk,bucsuzkodtunk és végûl 3/4 1 kor utnak indultunk.
Oszi nagyon jol viselkedett, csak akkor volt nyûgôs, ha éhes, szomjas vagy tisztàzatlen pelenkàs volt.
Egy jopàrszor megàlltunk a fent emlitett problémàkat rendezni , de igy is vasàrnap reggel fél 8 ra megérkeztûnk a Kustlaan 258. szàm elé.
Nehezebb utra szàmitottunk, hiszen màr az elôtte lévô napokban is elég kimerûltnek éreztem magunkat, de hàla Istennek végûlis minden gond nélkûl utaztunk.
A hét elsô felében a gyerekek kôzûl, Guszti , Artur, Zalàn és Gloria sikeres vizsgàt tettek a "sajàt" iskolàjukban , igy mindannyian egy osztàllyal feljebb léphetnek. :)
A Pesten tôltôtt napok is elrohantak; feladatok sokasàgàt kellett kôzben megoldani, orvos, ûgyvéd, làtogatok jôttek-mentek és làtogatni mentûnk mi magunk is ;
8 hetet tôltôttûnk otthon , hamar eltelt, de mégis rengeteg minden tôrtént, talàn mint màskor égy fél év alatt .
Furcsa most ismét Zeebruggeben lenni; a holnapi iskolakezdésre hangolodni.
Kissé szomorkàsan gondolok haza, màr most hiànyzik a csalàd màsik fele, a rokonok, baràtok,jio ismerôsôk a Balaton, a csodàs Budapest és még sorolhatnàm, hiszen annyi szép helyen jàrtunk !

nehezitett pàlya

Alapvetôen minden a legnagyobb rendben van, leszàmitva a természetes nehézségeket, a nemalvàst, stb.
Azét ez sem oly igaz, mert éjszakànként van egy 4-5 oràs periodus, amikor Oszkàr is szép nyugiban csucsukàl.
Hàt a délélôttôk kicsit keményebbek, akkor elég sokat van kézben, de màra màr az is kicsit rendezôdni làtszik.
Nagyon szépen fejlôdik ! màr 2 hetesen elkàpràztatta a védônôt.
Akkor kellett volna visszahiznia 3400g ra , de addigra màr 3800 g ra nôvelte magàt :)
Nagyon cuki !

Laci visszament, Ö màr balgiumban van, dolgozik, de a honap legvégén visszarepûl értûnk, hogy aztàn egyûtt visszaautozzunk.
De addig még itt vannak elôttunk a vizsgàk, remélem sikeres lesz, azért màr el kezdtek izgulni a gyerekek .
Még egy pàr nap Balaton, élvezzûk az utolso napokat is, olyan jo itthon lenni !

a korhàztesoval

Làszlo Kitti ez a pici làny, aki Oszkàr szobatàrsa volt és persze az anyukàja meg az én szobatàrsam.
Igy éldegéltunk egyûtt négyen julius 31 -ig, Oszkàr napig, amikor minket mindenféle jokivànsàggal és zàeojelentésekkel egyûtt hazabocsàtottak.
Kittiéknek, mivel picic sullyal szûletett (2200 g ) még maradniuk kellett 2 napot, de ôk is rendben vannak.
Ami érdekes, hogy kiderûlt, ok is széplakiak, ràadàsul tôlûnk kb 5 percre laknak (àllando lakosok) .
Van egy csomo kôzôs ismerôsunk, helyûnk, sb....
Készitetteûnk pàr fotot a két kisbabàrol és megbeszéltûk, hogy minden évben frissitûnk a kôzôs képéken !

akkor képekben is

Hurrà, hurrà 2 .

Szoval miutàn a szûlésznô eleget tett a protokollnak , megkezdte az adatok felvételét.
Ezidô alatt is haladtak a dolgok a maguk természetes tempojàban. Mire végeztûnk az papirmunkàval , doki bàcsi is megérkezett és éjjel fél 12 elôtt pàr perccel a legbelsô szobàba kisértek, ahol kissé nehezen, de végûl sikerûlt burkotrepeszteni és ezzel felgyorsitani Oszkàr érkezését. Megkaptam a nem tul kedvelet, àmbàr hatékony oxitocinos infuziomat és beguritottàk a vajudàst kônnyitô oriàslabdàt is, amin àtvészeltem a legundokabb idôszakot.
Attol tartottam, hogy hasonloan az elôzô szûlésekhez, egy bizonyos ponton elakad a folyamat és elhuzodik az egész,ami végûl egy jo kis kimerûlést eredményez. Igy hàt igyekeztem tartalékolni az energiàimat és a lelki egyensulyomat, arra gondoltam, hogy kb 3 oràt ki kell birnom a menetkôzben màr nagyon agresszivvé vàlt fàjàsok kôzepette.
Ilyenkor szinte egyik pillanatrol a màsikra elmegy az ember ereje és csak befelé , a tulélésre koncentràl.
Màr màr csak lassan és rôviden volt kedvem vàlaszolni a szûlésznô kontrolàlo kérdéseire, a hangok kezdtek "hàtulrol" szolni olyan vizioszerûen ,Laci jelenlétét is csak érzékelni voltam képes, kommunikàlni màr semmi kedvem nem volt. (erre szoktam mondani, hogy ez a "tàmadnak a pomogàcsok" àllapot ) :))
A CTG azaz a szivmonitor hangjàn hallottam, hogy a fàjàsok csucspontjànàl szinte lenullàzodik Oszkàr szivverése. Ebbôl arra kôvetkeztettem, hogy vagy mindjàrt beavatkoznak vagy màr bent van a szûlôcsatornàban és akkor kezdôdik az utolso felvonàs.
Doki be is sietett, hogy megnézze mi az àllàs és csak anniyt mondott , hogy készûljek ,a kôvetkezô rohamra màr teljesiteni kell. Kôzben felemelte a telefont és beszolt az ujszûlôttes ûgyeletes nôvérnek, hogy jôjjôn, mert szûlûnk . Na ez biztato volt, akkor màr nem tarthat sokà !
Az elsô nekirugaszkodàs is sikeres volt, mert elôvillant a hajas fejecske , bàr ekkor kissé megijedtek és visszatartàsra kértek, mert a kôldôkzsinor elôrebukott és az Oszi nyakàt kôrbefonta. Na emiatt esett le a szivhang.
Szûlésznô gyors mozdulattal kisazbaditotta és ujra zôld jelzést adott.
A màsodik nekifutàsra pedig gyôztûnk és ekkor pàr perccel negyed 1 elôtt jàrtunk , szoval mindôssze hàromnegyed ora telt el a burokrepesztés ota !
Oszkàr Nimrod teljes hangerôvel lépett a szinre, ami azt jelentette, hogy minden a legnagyobb rendben van !
:)
Azonnal odaadtàk azt a kis dràga csupasz manocskàt, aki még pàr perccel azelôtt egy teljesen màs vilàgban élte az életét.
Felemelô és semmi màshoz nem foghato élmény az elsô talàlkozàs , még hetedszerre is ! Sôt , talàn annàl is inkàbb !!!
Eszembe is jutott az a kis anekdota; amit màr egyszer feltettem , amikor "lekûldik" a kisgyermeket a fôldi életre és ô tele van szorongàssal, aggodalommal, de az Isten biztatja, hogy minden rendben lesz, màr vàrjàk Ôt odalent.....
Igen,màr nagyon vàrtuk

Hurrà, hurrà !!!

Màr biztosan tudjàtok, hogy 2013;julius 28-àn 0 ora 15 prec elôtt egy kicsivel vilàgra jôtt 7. gyermekûnk Oszkàr Nimrod (kiràlyfi) ! :)
Szuper cuki feje van , na és a làbai ......:))))

Néhàny kulisszatitkot elàrulok, cserébe, hogy ilyen sokat kellett vàrni a bejegyzésre .
Szoval arra, hogy Oszi kivàrja a terhesség teljes idejét, senki nem szàmitott. Màr a belga doki is azt mondta, hogy jo, ha a 37. hetet betôltjûk.
Még odakint el-elkapott egy egy erôsebb joslofàjàs és a hazaut utàn Balatonon is, de nagyon szerettem volna még  konzultàlni a régi szûlészorvosnômmel, akinek a diagnozisàra szàmitottam, igy , mintha Oszi megértette volna leàllt a folyamattal.
Aztàn akadt egy-két elintéznivalo , na még azt is megvàrta.
Miutàn ugy dôntôttûnk, hogy a meleg és a kôrûlményekre valo tekintettel nem vàrjuk Pesten a nagy napot, teljesen jo lesz a siofoki szûlészet is, igy a protokollnak eleget téve bejelentkeztem a siofoki védônônél és a terhesgondozàson is.
Gyors, kôtelezô rutinvizsgàlatok utàn egy biztonsàgi antibiotikumkuràt irtak elô, remélve, hogy valamennyit be tudok szedni a szûlés elôtt és kisember ezt is toleràlva  kivàrta,hogy a gyogyszerek megtegyék védelmi hatàsukat.
Na ezen a helyi védônô is és a menetkôzben "kivàlasztott "szulészorvos is csodàlkozott, hiszen napokat sem josoltak màr, miutàn a szûlés folyamata csôndben , fàjdalom nélkûl màr elindult.
Hogy mit is jelent ez ?
Hàt azt, hogy nem a vajudo gôrcsôk kôzepette kezdett kinyilni a méhszàj, hanem lassan lépésrôl lépésre engedett magàn valamit.
Hétfôn màr azt mondtàk, hogy a fele megvan. Kedden kicsit még tôbb volt az elôrenyomulàs.Akkor ugy beszéltûk meg, ha a pénteket kivàrja, akkor esetleg màr beavatkoznak.
Pénteken màr a kôzel 3/4 e megvolt , de doki ugy làtta, hogy ha ez ilyen szépen megy magàtol, akkor vasàrnap reggel 8 oràig hagyja a természetre, de szerinte bàrmikor behuppanhatott volna a buksija a szûlôcsatornàba.
Örûltem, hogy szombaton még én is el tudtam menni a csalàddal és Timiékkel Nyimbe a falunapra (errôl majd még késôbb szot ejtek) ahonnan  a déli oràkban leléptem a legkisebbekkel, mivel irgalmatlan meleg volt.
Otthon màr éreztem mintha rendszeresen visszatérô gyanus ôsszehuzodàsok jelentkeznének, kb 10 percenként.Gondoltam ,amig Laciék hazaérnek ,addig egy gyors mosàs,vasalàs még belefér, legalàbb addig sem magamat figyelem.
Amikor hazaértek elég nagy lett az izgalom, màr minden àron be akartak tuszkolni a szûlészetre, de mivel még a kôrûlményekhez képest szuper jol voltam, ugy gondoltam, hogy az 5 perces fàjàsokat még otthon kivàrom, vagyis a strandon .
Errôl jut eszembe, hogy màr napok ota izgult az egész "stég", minden nap vàrtàk, hàtha érkezik a johir, most legalàbb elsô kézbôl hallhattàk, hogy nem csalàs, nem àmitàs, Oszkàr elindult és hamarosan meg is lesz .
Telt mult az idô ,lassan de biztosan szûkûlt az idôkeret, a vajudàs kezdett kicsit komolyodni, de "tul koràn" nem akartam megérkezni, miutàn a fentfekvôs kinlodàst nem nekem talàltàk ki.
Este még lefûrdettûk a gyerekeket azutàn  Timi baràtnômmel és Lacival elmentûnk egy egészségûgyi sétàra, mondvàn , hogy a gravitàcio segit és addig sem a korteremben kell néznem a négy falat.
10 ora kôrûl az stopper sem engedett tovàbb, bizony eljôtt az idô , indulni kellett a korhàz felé.
Egy kis telefonfeltôltéses kitérô utàn aztàn végûl becsengettûnk a "szûlôszoba" felirat alatt, ahol egy elsôre nem szimpatikus hôlgy fogadott minket.
Pàr mondatvàltàs utàn màr làttam, hogy nem lesz vele baj, egész jol szot értûnk egymàssal, hiàba az elsô benyomàs , néni kedves és minden bizonnyal nagy rutinnal teszi a dolgàt. :)
....folyt.kôv