történések IV.

Az egyik szomszédunk,aki közvetlen mellettünk és alattunk is lakik, egy idôsebb bàcsi, aki màr az idekôltôzésûnk elôtt kôzôlte velûnk, hogy ô minden forumon tiltakozik az ellen, hogy mi kapjuk a lakàst, elég aktivan problémàzik most is.
Ezek a hàzak, ugynevezett sorhàzak. Az az épûlet ,amit mi lakunk azelôtt bölcsi-ovi volt és éppen ezért a szokàsos hàzrész mellett a mellette elheleyzkedô hàz elsô emeletét is hozzàcsaptàk, igy lett akkora ,amekkora. Mivel ezt  így ,ilyen méretében  tartotta meg az àllam a nagycsalàdosok részére,ezért talàltak nekûnk ezt az "otthont".
Kvàzi az elsô emeleti szobàk soha nem is tartoztak a bàcsihoz, neki csak az lépcsôhàza megy àt az emeleten, de ez ugy van kialakitva, hogy ebbôl sem ô,sem mi nem érzékelûnk semmit.
Csak hàt a nappalija felett is lakunk.
Ezt "kihasznàlva" kb 2-3 naponta jelentkezik hasfàjàsàval, legutobb azért ,mert a gyerekek este 7 kor màszkàlnak a szobàjukban . :)))))
De kopogott màr azért is, mert hallotta, hogy este 9 kor mosogatok. :))))
A dolog pikantériàja, hogy bàcsinak kioperàltàk a gégéjét, egy nagy lyuk tàtong a nyakàn, amit a sajàt kezével befog ,ha mondani akar vmit, az pedig kiabàló suttogàsra hasonlit .
Azota a gyerekek persze remkûl tudjàk utànozni ôt a hàta môgôtt .

Valamelyik délutàn  jôttûnk haza az oviból és Dia is , Huba is elaludtak a kocsiban.
Amikor leparkoltam probàltam ôket felébreszteni, de csak Diàt sikerûlt.
Mondtam neki, hogy itthon vagyunk, fogd meg a tàskàdat és menj be a hàzba, nyitva van az ajtó, addig én kipakolok a kocsiból.
Artúrral összeszedtûnk mindent és mindenkit és mi is utàna mentûnk.
Ahogy elhaladtunk a bàcsi ajtaja elôtt, ami nyitva volt, Artur megszolal, hogy "jé a bàcsinak olyan papucsa van, mint Diànak "
Hallottam, de nem kûlônôsebben figyeltem meg, mert tele volt az ôsszes kezem, hàtam,nyakam gyerekkel és bevàsàrolt szatyrokkal.
Ahogy letettem a szatyrokat a konyhàban és Hubàt a kanapéra, màris csôngettek.
Kinyitottam az ajtót és megdôbbenve làttam, hogy a bàcsi az,aki elôtt ott àcsorog Dia is.

 Csak a szememet kerekitettem ,mert annyira meglepôdtem, hiszen én abban a tudatban voltam, hogy Dia bejôtt a hàzba és felment az emeletre a szobàjukba.
Abban a pillanatban viszont értelmet nyert Artur elejtett "papucsos " mondata és màr le is esett a tantusz, bàr nem nagyon akartam elhinni.....:)
Bàcsi ajtaja is nyitva volt, Dia meg àlmos és szépen bement a bàcsi lakàsàba,aki épp kint volt valamiért az utcàn. Letette az elôszobàjàban a papucsàt, ezért làthatta Artúr, és elindult felfelé a szobàba, de az nem volt,mert ugye neki nincs meg az elsô emelete.:)))))
Én belôlem úgy kitört a röhögés,amikor ôsszeàllt a kép,hogy semmi értelmeset nem tudtam mondani, csak hogy "bocsànat,eltévesztette" ......
Bàcsi csak nézett,aztàn megenyhûlt, mert làtta, hogy reménytelen esetek vagyunk.

 1 perc mulva megint csôngetett, hogy visszahozza Dia ovis tàskàjàt,amit levàgott nàla a sarokba . :)Akkor màr Ô is mosolygott . :))))
Dia szegény sirvafakadt ,csak késôbb tudtam kikérdezni, hogy nem vette észre, hogy tilosban jàr ?Hogy màs a lakàs?
Azt mondta, hogy azt hitte, hogy àtrendzetûk,amig ô oviban volt, bàr azt kicsit furcsa volt, hogy rendetlenség és kosz van ,de a dobozokat làtva azt hitte, kôltôzni fogunk ! :))))
(Olyan aranyos )
Viszont amikor nem talàlta meg a lànyszobàt,akkor megijedt és kezdett gyanakodni,leszaladt az emeletrôl ki az ajtóhoz és akkor jôtt vele szembe a bàcsi,aki szintén nagyon megijedt !:)
Viszont azóta nem nyûnyôg a bàcsi sem ! :))))))