2014. szeptember 3., szerda

Ice Bucket Challenge IV.

én is sorra kerültem :


Ice Bucket Challenge III.

aztàn jött a Sógornôm ,akit csak a facebookon keresztûl tudok megmutatni , annak akinek van fb fiokja.

https://www.facebook.com/video.php?v=823251994373234&set=vb.100000653234551&type=2&theater

Ice Bucket Challenge II.


Ice Bucket Challenge I.


Huba cukisàgai

Tegnap az újra "ovibaszokós " nap utàn Hubàval egyûtt nézegettûk , az "amikor még Huba kicsi volt képeket, videokat ". Az egyik felvételen kb 4 hónaposan vidàman gagyogott a kisàgyban . Kérdezgette , hogy ô ott akkor egyedûl volt ? Mondtam, hogy dehogy, ott voltunk melletted, csak mi nem làtszódunk, mert a kamera ràd figyelt.
Pàr pillanat múlva megjelent Guszti is a filmen, benyúlt a kisàgyba és Hubàt kivette, ölébe ültette.
Huba ezt làtva, hàlàsan és megkônnyebbûlve közölte, hogy" ha Guszti kisbaba lesz, én is ki fogom venni a kisàgyból ! "   ( szeparàciós szorongàs kipipàlva )

elsô nap az iskolàban és a "bobiban"

Szinte beestünk az elsô tanitàsi napra, hiszen szombaton ,még Otthon voltunk , ez nekem mindig nagyon furcsa.

Glória, Zalàn és Guszti tovàbbra is Blankenbergebe fognak jàrni , a régi helyükre,ami azt jelenti, hogy egy kicsit bringàzniuk és vonatozniuk kell .
Zalàn lett megbizva Glória felûgyeletével és kisérgetésével, havi extra zsebpénz fejében. :)
Viszont, ha nem tudnak normàlisan egyûtt közlekedni, ami ebben a korban sajnos simàn elôfordulhat, akkor mindeketten Bruggeban folytatjàk tanulmànyaikat, szóval mondhatnàm dupla vagy semmi alapon jàtszunk .

Artúr, Dia és Huba a szomszédos "kerûletbe" jàrnak ,ahogy azt màr nyàr elején is megirtam.
Volt izgalom.
Arturt nagyon szivélyesen fogaftàk, ennek reggel szemtanuja is voltam, Dia kissé megrôkônyôdve kezdte az elsô naôt , de délutàn arról szàmolt be, hogy ez "tôk gagyi", nem is tanultak, csak szineztek és rajzolgattak, meg néha elôvették a kônyveket, aztàn meg elraktàk azokat. :)
Ô a tesói tételtanulàsàból indult ki, szerintem azt hitte, hogy érthetetlen szÔvegeket kell kivülrôl tanulnia màr az elsô napon:
Délutàn a tanitónéni "két làjkolos hüvelykujjal " jelezte Dia viselkedését és részvételét. Persze most màr értem, ha rajzolni szinezni  kellett, akkor okozhatott kellemes meglepetést a kisasszony . :)

Huba értette, hogy nem oda megy vissza, ahova eddig jàrt, azt is tudta, hogy Dia màr nem lesz ott vele ( bàr egy telken van a 3 intézmény, igy Arturral is,Diàval is talàlkozik néha) és éppen ezért nagyon kapaszkodott belém reggel.
Én sem vagyok màr kezdô, ugyhogy probàltam megnyugtató hatàrozottsàggal megbeszélni vele, hogy itt milyen jó lesz és hogy délutàn , ha jôvôk érte és a tesokért,akik itt vannak a màsik épületben , együtt elmegyünk vàsàrolni és persze vàlaszthat magànak valamit, de most siessen ,mert ott van az a jàtékgaràzs tele kisautokkal ,ami rà vàr a csoportszobàban .
Sírt, sírt, sírt.....amig làtott és kb 5 perc mulva màr nagy szemekkel figyelt az ovonénire és délutàn jókedvüen mesélte, hogy mi mindent csinàlt a nagy mozdonymàszokàn . :))))

Még egy megfigyelés, hogy az elsô tanitàsi nap az otthoni iskolai hangulattal ellentétben , vidàm és ünneplôs,kôszôntôs volt , nem stresszes, nem rosszkedvû, hajtós .
Az óvoda udvaràn gyerekzene szólt a hangszórókból , az ovonôk mosolygosan, vàrtàk a gyerekeket , az udvar és az épûlet szines lufikkal volt feldiszitve, mint egy jól megszervezett szûlinapon.

Megnyugodtam. Szerintem jo helyen lesznek az uj suliban .



haho, újra itt vagyunk

Ismét balgiumból jelentkezem .
Szombat este ; miutàn Laci Wizz Air gépe este negyed 8 kor leszàllt és Anett baràtnôm közremûködésével Laci eljutott Újpestre az ideiglenes szàllàsunkra, villàmgyors csomagrendezés és màr indultunk is Brugge felé.
Örültem, hogy éjszaka utazunk,mert abban reménykedtem, hogy a gyerekek aludni fognak , igy nem kell annyiszor megàllnunk. Màsrészt tartottam is tôle, mert szombat reggel 7 óra óta fent voltam és tudtam, hogy maximum csak rôvid szunyokàlàsok jutnak majd a vasàrnapi érkezésig.Bíztam benn, hogy Laci kipihentebb , mint én , mert az igazat megvallva szôrnyen kimerültnek éreztem magam augusztus végére.
Az utolsó hét, a vizsgàk hete elég strapàs volt, jövés-menés, kapkodàs, stb..
A vizsgàk sikerûltek, bàr a jogszabàly vàltozott és a "kicsik" nem kaptak jegyet, de legalàbb àtbeszéltûk a tanerôkkel, hogy kb hol tartanak a gyerekek.
Sok mindent tudnak és ez javukra írjàk, de ha az otthoni tovàbbtanulàsban gondolkodnak, akkor specifikusabban rà kell fekûdni a kulcstàrgyakra. Minden esetre van alapjuk és ez nagyon sokat szàmit.
Gusztinak minden sikerûlt, bàr töribôl ép "belehuzott" a nem tul kedvenc tételekbe, de azért megvan .
Visszatérve az utazàsra , tényleg gyorsabban ment, mint eddig bàrmikor, mert 15,5 óra alatt megjàrtuk, ugy, hogy Ausztriàt tejföl köd borította, szinte alig lehetett làtni, Németorszàgban meg szakadt az esô .
Laci is kipihentebb volt, igy az ut nagy részét Ô vezette le, bàr néhàny szàz km t jôttem én is ,amikor Ô akart kidôlni.
Vasàrnap du még vàrt rànk a kipakolàs és a màsnapi iskolàra való ràkészûlés . :)
Remek volt.
Màr akkor tudtam, hogy tuti le fogok betegedni, mert éreztem, hogy a "túlterhelt" làmpàim màr régóta égnek.

Arra gondoltam, hogy az elkövetkezô napokban elkezdem feltölteni a nyàri képeket, kôzben azért posztolok az aktuàlis dolgokról is .