futóverseny Oostendeben ( Noordzeeloop)

Itt már az utolsó méterek....

Március 27-én szombat délután 15 órára volt meghirdetve  a Noordzeeloop, azaz az Északi-tengeri futóverseny . 

Már előzőekben írtam, hogy nagyon szemeztem ezzel a kihívással,mert szeretem az ilyen és ehhez hasonló (sport)rendezvényeket .

Kinéztem a kiírásból, hogy van 7000 m es táv,ami pont jó,mert kb ennyit szoktam futkosni karbantartás gyanánt is. Szerencsére az időjárás is megfelelő volt,mert ugyan bejött a lehűlés, de nem esett az eső és a szél sem volt erős,tehát minden ideálisnak bizonyult. Glória, Dia és Artúr átmentek játszani  S . Andiékhoz, de Guszti és Zalán elkísértek minket.Az utolsó percekben a rajt elött sikerült neveznünk és minden protokoll rákészülés nélkül beálltunk a a tömegbe,majd a rajtpisztoly dördülése után mi is felvettük a futóritmust. Vigyázni kell,mert a verseny "szelleme" elkapja az embert és előfordul, hogy túl erősen bekezd és akkor bizony később nagyon tud hiányozni az a levegőmennyiség, amit az ember elpocsékolt. Viszonylag hamar megtaláltuk a a saját ritmusunkat, de arra nem számítottunk, hogy dűnéket is kell másznunk és lépcsős szakaszt is beiktatnak a rendezők . Nem baj, túléltük, bár elég vicces érzés volt a profi , száguldozó versenyzők között küzdeni, de közben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne tudni, hogy rajtunk kívül van e még magyar résztvevő a versenyen ?! Minden esetre mi képviseltük Hazánkat a balga tengerparton! :)

A szakasz első fele után kicsit aggódtam,mert Laci úgy értette, hogy 3 kört kell futnunk és elég soknak tartottam az alapkört, így próbáltam magamban tartalékolni testileg , lelkileg is, hogy meglegyen a 3. kör is. A második vége előtt kb 200 méterrel nagyon gyanús volt a dolog,mert időben úgy álltunk, ahogy én szoktam futni a 7 km-t ,furcsállottam volna , ha a dűnék és a lépcső miatt ennyivel rosszabb eredményt hoztunk volna......de akkor kiderült, hogy a 10 000 métereseknek kell a 3. kör ! :)  Nagy megkönnyebbülés volt, de nagyon örültem, hogy a félreértés miatt még simán ott volt a lábunkban a 3. kör lehetősége is, tehát az sem okozott volna nagy problémát.

A gyerekek ott vártak a célban és kissé csalódottan mesélték, hogy hát ők azt hitték, hogy idejövünk és megnyerjük ! :)))) Így hát elmeséltük nekik, hogy minden versenyben Te nyersz ,magaddal szemben,mert végigküzdöd és élvezed! Tényleg nagyon jó volt!Az ilyen helyeken nem számít, hogy ki vagy, honnét jöttél, mit csinálsz amúgy ,itt a közös motiváció az érdekes!Sok különböző korú, nemzetiségű, felfogású ember odaáll és saját elhatározásából megküzd saját magával és a méterekkel, közben persze értékelve az összes versenytársa jelenlétét!!! Próbáljátok ki , hamarosan újra megyünk! :)