A múlt héten történt , hogy egyik éjszaka felébredtem 1 óra körül és örömmel vettem tudomàsul, hogy még 3 óràt alhatok az ébresztôig ,ami a reggeli munkàba indulàshoz ébreszt .
Aztàn àlmodtam, hogy visít az ébresztô, vagyis fel is ébredtem, de megint megörültem, hogy ez nem az enyém, mert az majd valami làgy dallammal fog kitessékelni az àgyból, ez pedig elég agresszív hang, amit senki nem akar elhallgattatni. Amikor Molly kétségbesett siró ugatàsa is becsatlakozott, akkor màr tudtam, hogy baj van és érzékeltem, ahogy Laci is felriadva ugrik ki az àgyból. Mindketten futàsnak indultunk lefelé, ahol a két tacskó kétségbeesve rohangàlt fel-alà a tehetetlenségtôl.
Hogy mit làttunk ? Alig valamit, mivel az egész földszint füstben úszott .......
A tûzjelzô làrmàzott, nem véletlenül.
Okos Gusztàv fiúnk, mutàn este hazatért a munkàból, gondolta megmelegiti a paradicsomlevest és szépen fel is tette a tûzre, de aztàn vmi eltertele a figyelmét és fürdés utàn nem enni , hanem aludni ment , nem a földszintre, hanem a màsodikra.
Szerencsétlen fazék bírta egy darabig, de aztàn az is a szénné égett étel àldozata lett . ( ez volt az utolsó edényem a szülôi hàzból , igy kissé mérgelôdtem miatta , de ezt majd egy màsik bejegyzésben )
A kutyàkat megdicsértük, hogy okosak, amiért jelezték a bajt , a tûzjelzôt szerencsétlekedve elhallgattatuk, addigra gumicsirke is felébredt, hallottam az ajtaja nyikorgàsàt . ( Minden rosszban van valami jó ! :))) )
Miutàn kezdett visszatérni a pulzusom a maximàlis 220 alà, felindultam Gusztihoz, hogy gratulàljak neki. Jó, hogy ilyen magasan lakik, mert addigra lejjebb adtàk magukat az indulataim is és beértem egy kis ordibàlàssal is .
" Gusztàv, kicsit felgyújtottad a hàzat " -kiabàltam .
Bambàn nézett ràm, ö sem tudta eldönteni, hogy most àlmodik e vagy ez tényelg most történik, majd egy rövid hatàsszûnet utàn , egy " BASSZUS"-sal elismerte a hibàt és a màsik oldalàra fordult ......
Azóta kiszellôztettünk.