2014. október 27., hétfő

iskolai eredmények

Hàt igen ,telik az idô,mert az elsô negyed évnek vége, ami a sulit illeti.
Artúr úgy tûnik egy kicsit jobban rajtolt az új suliban , remélem ezt az ívet tartani fogjuk.

Guszti icipicit javított a tavaly év végéhez képest, de hogy biologiàbol és kémiàbol miért csak 6/10 , arra az volt a sztereotip vàlasza, hogy mindenkinek ilyen rossz lett ..... :)   :(

Zalànt nagyon dicsérték, vannak tàrgyak, amibôl évfolyamelsô (pl matek és az ehhez kapcsolodó területek, mert hogy itt szétszedik a matematikàt tôbb tàrgyra), testnevelés, de jo franciàbol is,hollandból is :))),ami gyengébb a sajàt teljesitményéhez képest az az olvasàs, de ezzel mindig volt gondja, pedig nem diszlexiàs és a szôvegértésben is nagyon jót kapott, de lassan olvas magyarul is .

Glória kitünôt kapott, azt mondtàk szuper feje van és amit kûlôn kiemeltek nàla,  hogy kritikusan gondolkodó, azaz , hogy nem vesz be naivan minden infot, kôrbekérdezgeti, vizsgàlgatja, tôbb megkôzelitést szeret hallani, olvasni. Ezért nagyon megdicsérték meg is jelôlték a bizijében. :)
(Mondtam én, hogy az àllando ugratàsnak van vmi értelme. :))) A mi arcunkat is àllandoan fûrkészi,hogy mikor hûlyéskedûnk és mikor mondunk vmit komolyan :)  )

Dia 80 % ot kapott, sok dicsérettel. Azt mondta a Tania néni:) , hogy az év eleje óta sokat oldódott és szemmel làthatóan a nyelvi területen is sokat fejlôdôtt, sok baràtnôje van, sokat nevetgél, jol érzi magàt, egyûttmûkôdô, gyors.

Hubàt is nagyon dicsértek, azt mondtàk, hogy nagyon jo gyerek!
A koràhoz képest ônàlló, felôltôzik, elpakol, betartja a szabàlyokat, figyel és mindent megért,amit a korànak megfelelôen tudni kell.
Azt mondtàk az óvónénik,hogy velûk nem sokat beszélget, de amit mondanak neki, mindent végrehajt és a gyerekekkel jàték kôzben màr beszélget .
Itthon is hallottam hollandul jàtszani :)
Amúgy meg a nagy baràtja a Montoya, akit Ô Matujànak hív :)

képek a Bor La Bor ból















2014. október 24., péntek

valahol Európàban

Egy kis kalandom volt az elmúlt napokban .
Belevàgva a közepébe,egyszer csak  Franciaorszàgban, Lillben talàltam magam Brugge helyett .

No azért nem az ufók raboltak el , de majdnem.

A tôrténetben vissza kell kanyarodnom egészen 1994 -ig. :)
Ugyanis abban az évben érettségiztünk és mivel most 2014 . évet írunk, így aktuàlis volt a 20 éves érettségi talàlkozónk megszervezése.
Szerencsére akadt pàr aktiv osztàlytàrsunk, akik màr augusztusban nagy erôkkel nekilàttak a feladathoz és tôbblépcsôs egyeztetés utàn kitûzték az oktober 18-ai dàtumot.

Sikerült nekem is repûlôjegyet vennem erre az eseményre, úgy, hogy alig tôbb, mint 48 óràt töltöttem odahaza, ugyanis Oszi nélkûl még sehol nem voltam 1-2 órànàl tovàbb és Laci is csak igy tudta megoldani a szabadsàgolàsàt.
Persze ez sem ment egyszerûen, mert az utazàs elôtti héten Huba volt 3 napig magas làzas, csûtôrtôktôl vasàrnapig és természetesen az utazàst megelôzô csûtôrtôkôn Oszkàron is elôjôtt  ugyanaz a vírusfertôzés.
Hàla Istennek nem valami módosult vacaksàg tôrt ki rajta, hanem teljesen ugyanaz, mint Hubàn, azaz a magas làzon kivül semmi màs tûnet.
De azért igy is jol bekavart, mert a szombat hajnali indulàsig lamentàltam, hogy menjek e vagy sem , de Lacival jól àtbeszélve a dolgot és làtva, hogy a lefolyàs azonos, mégis nekiindultam.
A fogadó oldalon is csak akkor lettek biztosak az érkezésemben,amikor màr landoltunk,mivel elôzô este még üzentem, hogy nem biztos, hogy tudok menni.

Miutàn tudtam,hogy csak nagyon rôvid ideig leszek otthon, igy naggyàból inkognitóban voltam, csak azt a pàr embert értesitettem,aki érintett volt valamilyen képpen. Ja és persze a fogorvosnôt ! :)

A talàlkozó remekül sikerûlt , elég sokan jöttûnk össze, sajnos csak néhàny foto készûlt és sajnàlatos, hogy nem készitettûnk egy friss osztàlyképet, ez màr csak utolag jutott eszûnkbe.
De ez talàn azért volt, mert nagyon jot beszélgettûnk sztorizgattunk , tényleg jó volt újra egyûtt lenni !
Kb hajnali fél 4 volt, amikor Bogival leléptûnk , de akkor is leginkàbb azért hagytuk abba, mert a jozan ész azt diktàlta, hogy kell aludni pàr oràt a màsnaphoz is .

A visszautam viszont érdekes volt. :)
A Wizzair helyett a Ryanairral mentem, ami kapàsbol késve indult és a szembeszél miatt a késést még nôvelte is.
Amikor leszàlltunk, màr làttam, hogy valószinûleg lekéstem a shuttle buszomat, amire jegyet foglaltam.
Hivtam Lacit, hogy igy nem igazàn tudom, hogy mikorra érek Bruggebe.
Ahogy kiléptem a reptér kapujàn làttam, hogy 2 shuttle busz indulàsra készen pöfôg és hogy sokan szaladnak oda.
Persze én is szedtem a làbam, hàtha ...
Egy ügyintézô hôlgy kedvesen kérdezte,  hogy hovà szeretnék menni ?
Mondtam , hogy Bruggebe.
Akkor a màsik buszra szàlljak, ami a taxi môgôtt àll ,mert ez Brüsszelbe tart.
Sietve ràngattam tovàbb a tatyómat,  amikor is végre làtótérbe került a keresett busz.
A sofôr épp az utolsó csomagokat pakolta be a csomagtartóba, amikor felnézett ràm és elkérte a jegyemet.
Odaadtam, ô felment a buszba és beolvasta a vonalkódos jegyemet a ketyeréjen, majd kôzôlte, hogy rendben van és foglaljak helyet. Pàr pillanat és màr szàguldottunk is az autópàlyàn, én pedig elégedetten jeleztem Lacinak, hogy mégis hamar jövök, mert megvàrta a gépet a busz.
Aztàn màsfél óra szünet utàn ,amit relaxszal töltöttem , felnéztem és valami nagyon nem tetszett a làtképben.
" Jééé, ez egy nagy vàros ! Vajon hol vagyunk, Antwerpenben ??? De az nem ilyen ....és miért van ennyi francia rendszàmú autó? """ gondoltam magamban.
Odasiettem a vezetôhöz, hogy mégis mikor érünk Bruggebe ?
Megijedve , bambàn nézett ràm és kôzölte, hogy nem megyünk Bruggebe, ez itt Lille .
Hàt egy kicsit ideges lettem, fôleg ahogy a fejére néztem ,mert làtszott rajta, hogy zavarban van ,de nem fogja megoldani a problémàmat.
Kérdôre vontam, hogy miért hozott Lillebe, amikor làthatta a jegyemen, hogy Bruggebe tartok.
Innentôl kezdve sofôr baràtunk màr nem beszélt angolul, de azt felajànlotta, hogy Charleroiig visszavisz.

Újra felhivtam Lacit, hogy képbe hozzam, nem ott vagyok ahol kellene....
Közben Miki baràtomat is csôrgettem, hogy ràvegyem, adja àt telefonon keresztûl a sofôrnek cimzett, de sajnos vagy szerencsére, Miki és francia nyelvtudàsa, nem volt elérhetô . :)

Laci viszont lelkesen segitségemre indult ,persze GPS és térkép nélkûl :)

Itt màr egy új bejegyzést kezdhetnék, mert hàt egy nagyobbacska vàrosban megtalàlni valakit ugy, hogy egyikônk sem rendelkezett helyismerettel és franciàul sem makogunk, bàr Laci miutàn nagy nehezen ràmtalàlt, addigra màr egész jol értekezett ezen a nazàlis hangzàsú nyelven.
Az egymàsra talàlàs célegyenesében az segitett, hogy be tudtunk azonositani pàr épûletet, amit làttunk magunk kôrûl és a felàllvànyozott templomtornyot. Onnantól kezdve màr csak egy Széna tér méretû helyen kellett keresgetnûnk egymàst :)

Minden jó, ha vége jó , estére mindenki a helyére került és hàla Istennek Oszkàr is jobban volt ! :)


2014. október 13., hétfő

bye bye BMW

Laci nem régen guberàlt egy K75 ôs gépet, amit szerelgetett, kicsinositott és meghirdetett.
Nem egész egy hét alatt pedig elkelt. :)





húzós hétvége

Csütörtök estére Huba belàzasodott, pénteken màr itthon maradt, de tényleg komoly làza volt, egyéb tûnete semmi.
Se nem folyt az orra, se nem kôhôgôtt, csak ez a frànya jelzés a hômérôn,  hogy valami nagyon nincs rendben .
Péntek délutàn Zalàn ugy jôtt haza a suliból, hogy a jobb kezén a mutató ujja kétszer akkoràra duzzadt, mint a tôbbi : belenyúlt a kosàrlabdàba.
Kora esti kórhàzlàtogatàs 2,5 óra, kezemben Oszkàrral. :(
Szombat délutànra vendégeket vàrtunk, Laci kollégàjàt és feleségét, Rudyt és Heidit.
Tavaly is meglàtogattak minket, amikor Oszi kicsi volt. Nagyon kedves hàzaspàr, az 50-es éveik elején jàrnak, nem tipikus belgàk.
Mivel többször jàrtak Magyarorszàgon és szeretik a magyar konyhàt, igy egy jó nagy kondér gulyàslevessel vàrtuk ôket , utàna meg "tipikus magyar" ràntott húst sütöttünk több féle körettel .Ja és persze a pàlinka ,amit még Istvàn bàcsikétól ( Kàlló) hoztunk ! :)
Szerencsére az nem jött be nekik annyira,mert nagyon erôsnek tartottàk. Csak néztek, hogy nekûnk semmi bajunk tôle. :)
Ettôl függetlenûl nem maradtak szomjan, mert azért volt itthon Pista bàcsi (Siófok) boràból.
Nagyon kedélyes volt a hangulat, leszàmítva, hogy közben rohangàltam a vendégek és Huba között,mert ô , szegény tovàbbra is magas làzzal küzdött. :(
Szerencsére Sylvi is itt töltötte a hétvégét , igy elég zökkenômentesen sikerûlt lebonyolitani az estét , màr bôven éjfél volt, mikor vendégeink hazatàvoztak.
Màsnap romeltakaritàs. Leginkàbb magammal kezdtem volna, mert a kicsik miatt alig aludtam, de vasàrnap estére sikerûlt ujra életet varàzsolni magamba.

Hubàval ma elmentûk a doki nénihez, màra kicsit jobban is volt.
Virusfertôzés, nincs semmi extra teendô, làzcsillapitàs, pihenés( csak hàt ez ugy van, amikor magas a làza, akkor nagyon rosszul van, ha lenyomjuk, hirtelen erôre kap és akkor alig lehet lefogni, mert jön -megy , jàtszik, stb...) A lényeg, hogy a tûdeje, füle tiszta,nem húzódott rà! Remélem ennyi !!!!!



2014. október 9., csütörtök

sütidélutàn a suliban

Ma délutànra szervezték meg a "Nagyszülôk délutànjàt " az oviban, suliban.
Eleinte úgy volt, hogy nem érint minket, mivel Papa még nincs itt, mi ezt kihagyjuk!
De az óvonôk és tanàrok invitàltak minket,hogy nagyszülô hiànyàban menjünk el mi !
Hàt jó!
Elmentünk . :) óvonénik nagyon készültek, szerveztek közös jàtékokat ,volt egyûtténeklés, memóriajàték, ûgyességi jàték, gyurmàzàs,stb...
ügyesen volt megszervezve, mert közben be is jàrtuk az egész épületet , igy érzékelhettük, hogy tényleg jó nagy helyük van a gyerekeknek !
A végén pedig össznépi sütizés, kàvézàs volt.

















2014. október 8., szerda

idei blankenbergei futóverseny

Lassan 2 hete volt,  hogy megrendezték a talàn màr 27. éve rendszeresen elinditott blankenbergei futóversenyt, ahol a vàros diàkjai àllnak rajthoz, korcsoportonként.
Csodàs idô volt, jó sokan eljöttek idén is és most az eddigi hagyomànyokkal szakítva nem az utcàn rendezték meg, hanem bevitték a nemrég felújított sportközpont területére.
Így is jó volt, bàr az utcai futóversenyeknek van valami ünnepi hangulata.

Furcsa volt, hogy tôlünk most "csak" Glória és Zalàn indult .
Guszti most mindenben inaktiv, Artúr meg azért nem indult, mert Brugge vàrosa futóversenysorozatt szervezett, amit hetenkét rajtoltatnak, ezen pedig Artúr is rendszeresen részt vesz, miutàn a tornatanàr felfedezte,hogy Ô fut a legjobban a suliban. Kb ennyi idôs volt Guszti is ,amikor annak idején ràébredt, hogy tud futni .
Artúrra visszatérve, vàrosi szinten a középmezôny elején futkàrozik, ami azért nem rossz, persze Ô nagyon örülne jobb eredménynek is ., de arra azért egy kicsit edzeni is kellene, amihez meg nem füllik a foga.

Glória ügyes volt, az Ö korcsoportjukban harmincvalahànyan indultak és a lànyok között a 4. helyen végzett.

Zalàn pedig a 7.-ként futott be , nàluk az elsô 3 versenyzô atléta volt, így ez külön jó eredmény.
Amúgy meg mindig azt szoktam mondani, hogy szerintem az a legfontosabb, hogy ott vannak és részt vesznek, ezek olyan jó emlékek !

Na még azt el akartam mesélni,hogy a rajtot egy vàrosi ,nagyon fontos ,aktakukachôlgy  inditotta minden futamban.
De ,hogy ez tök sötét volt ehhez a feladathoz......:)
A következô képpen szàmolt vissza /
5,4,3,start !!!!  Aztàn meg 3,2,1!!! és kimaradt a start  , késôbb meg 1,2,3 !!! ràadàsul minidg úgy àllt be a futókkal szemben, hogy kerülgethették szegény gyerekek ......
Biztos ô is úgy itélte meg a sajàt szereplését, hogy a részvétel a fontos !
:))))










2014. október 7., kedd

vendégeink II.


A szerdai vendégünk utàni napon, azaz csütörtökön megérkeztek a vàrt vendégeink : Böbe és Réka.

Böbét még Budapestrôl ismerem, de Belgiumban talàlkoztunk és ott kezdtük szorosabbra fûzni a kapcsolatot 5 évvel ezelött , bàr Ôk azóta màr Norvégiàban élnek, de ennek ellenére rendszertelen rendszerességgel beszélünk egymàssal . :)
Utoljàra az elköltözésük környékén, Huba születése elôtt pàr nappal talàlkoztunk személyesen ,ami azért több, mint  3 és fél évvel ezelött volt.
Persze nem maradt ki semmi, hiszen emailben, skypeon, làtjuk, halljuk egymàst, de nagyon jó volt a való vilàgban is eltölteni együtt egy  hosszú hétvégét!
Ràadàsul Réka babàt "élôben" most làttuk elôször, hiszen Ô màr Norvégiàban jött a vilàgra 20 honappal ezelôtt.
Sokat vàrtak rà a szülei, sokan drukkoltunk a jó hírért , ezért külön öröm az ilyen "csodababàk" körül asszisztàlni . :)
Nagyon aranyos, belevaló kis csajszi. :)
A gyerektàrsasàgot szemmel làthatóan nagyon élvezte, Dia és Glória pedig szívesen szórakoztattàk a kis vendéget.
Az idôjàràssal is szerencsénk volt, mert végig szép , kellemes ôszi napok voltak, igy a gyerekek a kertet is ki tudtàk élvezni.

(Remélem szomszéd bàcsi is örült nekünk ! Azon vigyorogtam magamban, ha most betelefonàl a rendôrôknek, hogy méghangosabbak vagyunk, biztos, hogy nem fognak kijônni, pedig egy kicsit tényleg hangosabbak voltunk , persze igy is a normàl keretek kôzôtt ! :))) )

Mi pedig megbeszéltûk a megbeszélni valókat, bàr ha jobban belegondolok, szerintem még egy hétig is tudtuk volna folytatni a csevegést .

Sajnos , nem sokat fényképeztünk, amit nagyon sajnàlok , igy csak a reptéri közös selfienk maradt meg az utókornak :

Carlo Pedersoli

Ezt a cikket gyorsan beszúrom a történtek közé, ma talàltam és nagyon tetszik , szerintem Nektek is fog ! :)


„Még élek, és addig az élettel foglalkozom” – interjú Bud Spencerrel

 Utolsó frissítés: 
Szerző: 
Csütörtökön kerül a boltokba Bud Spencer, alias Carlo Pedersoli második életrajzi kötete, a 80 év alatt a Föld körül. Az egykori válogatott vízilabdázóval és színésszel római lakásán beszélgettünk – a fia tolmácsolt, a felesége kávét főzött, és Piedone végül még a saját dalait is megmutatta. Filmjei elképesztő sikerét a fia fejtette meg: akciójelenetekkel, verekedéssel vannak tele, de a pofoneső után mindenki feláll, és még a vesztes is elbiceg.
hvg.hu: Mikor döntötte el, hogy ír még egy életrajzi kötetet, illetve miben más ez, mint az első?
Bud Spencer: Bőven volt még mit elmondanom, és úgy éreztem, hogy nemcsak arról kell beszélnem, hogy mi történt az életemben, hanem arról is, hogy minek mi a miértje, szóval hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogyan történtek. Ebben a könyvben kevesebb a sztori, mint az előzőben, de több a magyarázat. Másodszor pedig azért fogtam hozzá, mert a kiadó szeretett volna még egy kötetet. Németországban olyan sikert hozott az első rész, amilyet el sem mertünk képzelni. (Magyarországon “Bud Spencer – Különben dühbe jövünk” címmel jelent meg – a szerk.) Ők szerettek volna még egyet, én pedig igent mondtam, és meg is kapták.
hvg.hu: Most mindent elmondott?
B. S.: Sok mindent elmondtam, de hamarosan lesz egy harmadik könyv is, ami nyilván nem életrajzinak készül, ez amolyan Bud Spencer-filozófia kötet. A filozófiám alapja, hogy „cogito ergo sum” – gondolkodni és létezni viszont csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok. Ebből indulunk ki, illetve abból, hogy „hagyjanak engem, hadd éljem meg az életemet”. Néha úgy érzem, hogy híres emberként túl nagy tömeg vesz körül, és így előfordul, hogy szeretném, ha kicsit félreállnának, és hagynának úszni. De ne gondolja, hogy zavarnak a rajongók, hiszen végtelenül tisztelem őket. Júliusban például kaptam egy levelet Kínából. (Kikiabál a házvezetőjének, hogy hozza be, a levél tíz másodpercen belül ott van az asztalon.) Megdöbbentem, hogy ott is szeretnek engem, hogy ott is szeretik a filmjeimet. Erről eddig nem nagyon tudtam.
hvg.hu: Válaszolt rá? Szokott válaszolni a rajongói levelekre?
B. S.: Válaszoltam, sőt éveken át szinte mindre válaszoltam, még ha képtelenségnek is tűnt. Egy következő könyvben szeretnék valahogy másképpen reflektálni ezekre a levelekre. Leírnám a kínai élményeimet, vagy az indiait, beszélnék az utazásaimról, hogy miként hatottak rám különböző országok.
Fotó: 
hvg.hu: Ugye tudja, hogy kultikus alaknak számít Magyarországon?
B. S.: Tisztában vagyok vele, hogy sok rajongóm van önöknél, de Magyarország nem kizárólag a filmjeim miatt fontos nekem. Már azelőtt is elég jól ismertem a magyarokat, hogy életemben először kamera elé álltam. Vízipólósként anno önök voltak a legnagyobb ellenfeleink, és hát tudjuk, hogy ez az olasz-magyar rivalizálás a mai napig megvan. A maguk hazája szerintem eleve az egyik legfontosabb úszó és pólós nemzet. A válogatottban támadóként játszottam, és a magyar védelem volt akkoriban a legkeményebb.
hvg.hu: Kárpáti Györggyel tényleg jóban voltak?
B. S.: Minden egyes nap nem beszéltünk, hiszen nagy a távolság, de rá emlékszem a legjobban a válogatottból. Volt, hogy küldött nekem magyar bort, nagyon finom volt.
hvg.hu: Nevezte önt bárki Budnak?
B. S.: Csak forgatáson. A barátaim mindig is Carlónak hívtak.
Egy magyar, akit sokszor péppé vert Piedone
Interjúnk az Ausztráliában élő Bugnerrel „Joe” Józseffel itt olvasható.
hvg.hu: Ki találta ki, hogy a Piedone-filmekben ne használjon fegyvert, és hogy a verekedős jeleneteiben ne folyjon vér?
B. S.: Már nem is tudom. Így jött, és ez végig így is maradt. A fiam, Giuseppe szerint ez a kulcsa a sikeremnek, hogy akciójelenetekkel, verekedésekkel vannak tele a filmek, de a pofoneső után mindenki feláll, és még a vesztes is elbiceg. Nincs tényleges erőszak, nincs agresszió. Az pedig, hogy egy-egy fog kiesik, sokkal inkább vicces, mint visszatetsző, vagy éppen ijesztő. A filmjeim lényege, hogy segítsünk a gyengéken, akiket el akarnak nyomni az erősek, és hogy tegyünk igazságot.
hvg.hu: Miért hagyták abba a közös munkát Terence Hill-lel? Erről borzasztó sok legenda kering, többek közt az is, hogy összevesztek, és azóta sem javult meg a viszonyuk.
B. S.: Szó nincs erről, a mai napig találkozunk egymással. De hogy miért hagytuk abba a közös filmezést? Roppant egyszerű oka van: ő tíz évvel fiatalabb nálam, és ahogy teltek az évek, fizikailag egyre kevésbé voltam alkalmas arra, hogy olyan akciójeleneteket forgassak, amikkel együtt lettünk híresek. Kaszkadőrt pedig szinte soha nem fogadtam.
hvg.hu: Philip Michael Thomast, akivel az Extralarge-ban játszott, sokan úgy könyvelték el, mint Terence Hill utódját. Gondolt rá így valaha?
B. S.: Nem, vele eleve más volt dolgozni. Ő a kilencvenes évek elején hatalmas sztár volt, a Miami Vice-nak köszönhetően az egész világon ismerték. Jóban voltunk, de a forgatások után megszakadt a kapcsolatunk.
Fotó: 
hvg.hu: Ha Hollywood hívta volna, költözik?
B. S.: Csak a forgatásokra mentem volna. Szeretem a hazám. Nápolyt, Rómát, az olasz tengerpartot sosem tudnám otthagyni.
hvg.hu: A pólós vagy a filmes karrierjét tartja fontosabbnak?
B. S.: Egyértelműen a pólóst. A sport mérhetetlenül fontos számomra. Mindegy, hogy csapatban, vagy egyénileg vagy nyertes, de ahhoz, hogy győzedelmeskedj, a maximumot kell hoznod. Színészként, a kamera előtt lehettem szerencsés.
hvg.hu: Ez önről végképp elmondható, hiszen sosem járt színi iskolába.
B. S.: És nem is tartom magam igazi színésznek. Nevettető vagyok, és örülök, ha az emberek nevetnek a filmjeimen. Szeretek szórakoztatni.
hvg.hu: Igaz, hogy sportolóként láncdohányos volt? Olyan történetet is hallottam, miszerint úgy ugrott a medencébe, hogy előtte a szélén nyomta el a staubot?
B. S.: Ez talán túlzás, de hogy az uszoda előtt állva még elszívtam a cigim végét, az biztos. Tizennégy évesen kezdtem dohányozni, és nem olyan régen hagytam abba. Sokat szívtam. Elnyomtam az egyiket, és szinte rögtön gyújtottam meg a másikat. Büszke persze nem vagyok rá, hogy sportolóként ilyen erős bagós voltam, de letagadni felesleges volna.
hvg.hu: Használja azt a zongorát, ami a nappali közepén áll?
B. S.: Hogyne. Sokat játszom rajta. Szoktam énekelni is.
hvg.hu: Dalokat is ír?
B. S.: Igen.
hvg.hu: Kiadja?
B. S.: Azt nem hiszem, de van felvétel.
hvg.hu: Megmutatja?
B. S.: Persze. (Ezen a ponton kiszól a házvezetőnek. „Sztálin!” – mondja. Sztálin egyébként dél-amerikai. Mint kiderült, az édesapja történelemtanár, összesen hét fia született, egynek a Benito, egy másiknak pedig a Washington nevet adta, de csak Sztálin szolgál Spencernél. Amikor bejön a szobába, egy CD-t hoz magával, majd beteszi a lejátszóba, Spencer pedig énekelni kezd. Mosolyog, míg véget nem ér a szám, ami elmondása szerint elég fiatalos, és arról énekel, hogy ne törődjünk az öregedéssel.)
hvg.hu: Nem is gondol soha az öregedésre?
B. S.: Nem. Arra gondolok, hogy mi történik holnap, mert én egy nagyon kíváncsi ember vagyok. Tudom, hogy egyszer véget ér a földi létem, de még élek, és addig az élettel foglalkozom.
hvg.hu: Hívő ember?
B. S.: Igen. Határozottan igen. Nyilván a hitem is segít ebben.
hvg.hu: A hite akkor is segítette, ha valamiben nem ért el sikereket?
B. S.: Túl tudok lépni dolgokon.
hvg.hu: Például azon, hogy politikusként nem futott be? (2005-ben a regionális tanácsnokok választásán indult a Forza Italia párt színeiben, be nem járt sikerrel)
B. S.: Elfogadtam, hogy nem kellettem az embereknek politikusként. Talán jobb is, hogy nem választottak meg, így több időm maradt az egyéb munkáimra és a családomra. A politikusi lét egész embert kíván.
hvg.hu: Mikor vágta le utoljára teljesen az arcszőrzetét?
B. S.: Nem emlékszem. Több évtizeddel ezelőtt. Nem tudom már, hogy milyen érzés borotválkozni, csak azt, hogy milyen érzés szakállat nyírni.

Itt a link is ,amire kattintva a videorész is elinditható !



2014. október 6., hétfő

vendégeink I.

Múlt héten szerdàn érkezett egy vàratlan vendégünk .
Az úgy történt, hogy délutàn 5 körül én éppen fent voltam az emeleten a lànyokkal , fiúk a sajàt szobàjukban, amikor is Zalàn sietett hozzàm, hogy " Anya, Anya, itt a rendôr ! Apa az elôbb engedte be ."
Mire megfordultam, màr jôttek is fel Lacival szemlézni.
Eleinte hivatalos volt, de nem baràtsàgtalan a maga kôzel 2 méteres ,mackós alkaltàval.
Kissé csodàlkoztam, hogy hogyan is került ide , vagy igazàból mégsem,mert hamar kiderült, hogy elvetemült szomszédunk hívta ki a rend ôrét, ugyanis elviselhetetlenûl hangosak voltunk.
Ez azért is aranyos, mert amikor megérkezett a rendôr , Laci vette észre , neki tàmasztotta a bringàjàt a falunkhoz és épp bekopogott vagy csöngetett.Laci kérdezte, hogy miben segithet , a rendôr, akit Ericnek hívnak meg viszontkérdezte, hogy bejöhet e hozzànk kicsit körbenézni, mert bejelentés érkezett, hogy rendet bontunk.:)
Laci behívta és felhívta a figyelmét, hogy akkor viszont most figyeljen ,mert mind a 9-en itthon vagyunk és rajta kívûl senki nem tudja,hogy meglàtogat minket. Észlel bàrmi zûrt vagy hangoskodàst ?
"Hàt nem."
Laci invitàlta, hogy jàrja körbe a lakàst és dôntse el, hogy van e valami kifogàsolni való ?
Így történt, hogy egyszer csak a  hàtam môgôtt termett, Zalàn utàn pàr màsodperccel.
Miutàn mindent szemrevételezett ,egészen megenyhült és beszélgetésbe elegyedett a csalàddal.
Persze akkor màr Laci is mesélte, hogy bàcsival mennyi "jó" élményünk van, hogy àllandóan irogat mindenhova, hogy dôrômbôl mindenért, a gyerekek is félnek tôle , hogy màr a legelején is megmondta, hogy mindnet el fog kôvetni, hogy eltàvolítsa innen kicsiny csalàdunkat.
Legutóbb épp a zuhànyzàs miatt fenyegett meg minket egy rendôri randevúval . :)
Na ezen a rendôr is megforgatta  a szemét, Ô is tapasztalta, hogy gumicsirke nehéz eset és amikor a bejelentés érkezett ellenûnk az önkormànyzatnàl is érdeklôdôtt, de ott is csak annyit mondtak, hogy " Jaa az XY bàcsi, az nem egyszerû ügy" .....és mégis mindenki fél tôle !
Szerintem tuti, hogy valami agyérelmeszes , nyugger ügynök  . :)) Holnap megnézem hàtha hasonlit Sean Connary ra , csak eddig esetleg nem vettem észre benne a kiràlynô legtitkosabb szolgàlójàt !:))

Eric azt is kifecsegte, hogy neki személy szerint azért panaszkodott, hogy hallja, ahogy a lakàsban sétàlunk . :))
De azért vendégûnk megtudakolta tôlûnk,hogy nem gondoltunk arra, hogy elkôltôzzûnk ??? Egybehangzóan vàlaszoltuk, hogy NEM. Tudjuk, hogy arra megy kia jàték, de nem !
Persze megértette és reméli, hogy egyszer elcsendesedik az ûgy, mert igazsàg szerint ô sem tud semmit sem csinàlni, csak irhat egy jegyzôkônyvet  és beszél a bàcsival, de sajnos a birósàgot nem ússzuk meg, mert Ô màr làtta a feljelentést és szàmithatunk, hogy a napokban megkapjuk az idézést ! :)

Csak azt szeretném tudni, hogy a birósàg ilyen esetben mit fog tudni mondani,hogy zuhanyozhatunk e minden nap vagy csak pàros napokon és pàratlan napokon sétàlgathatunk ??? Vagy hogy a bàcsi lökött és felügyelet alà kellen màr végre helyezni ???

Viva la Balgium !
Artur paparazzi felvétele: Eric a fürdôszobànkban 

 ez pedig a yard bringàja :)

Ezúton is köszönet Artúrnak és a Csalàdomnak, hogy mindent megtesznek azért, hogy képes módon is képes legyek beszàmolni az elektronikus naplómnak !