Februàr közepén történt események utàn , valóban àt kellett gondolnunk, hogy mit is jelent a "segìtség " szó ...
Laci egy volt, robinsonos kollégàja 16 év utàn , egy véletlen talàlkozàs àltal a làtószögünkbe került vagyis mi kerültünk az övébe.
A véletlen pedig az volt, hogy Fater szobatàrsa volt a sebészeten.
Miutàn felvette velünk a kapcsolatot , hamar kibökte ,hogy a "sors rossz rendezése és a bolygók együttàllàsa " úgy hozta, hogy kissé tönkrement egzisztenciàlisan és az egészségi àllapota sem engedi meg, hogy napi 12-14 óràban vendéglàtózzon tovàbb.
Az egyik keze nagyon megszinylette az elmúlt 20 év tànyérhordàsàst , ezért szeretne valami rövidebb munkaidôs àllàst talàlni és leginkàbb külföldben gondolkodik.
Igy persze pàr hét utàn màr itt is volt nàlunk egy felderítô körúton és természetesen ezutàn jött a megoldandò feladatok sora, mert szeretett volna kiköltözni.
Csakhogy ezt màr itt is kezdik megneheziteni ,ebbôl adódóan jo néhàny talàlékony ötlet és kapcsolat bevetése volt szükséges ahhoz ,hogy Tomi, februàr közepétôl visszajöhessen munkàt vàllalni .
Amit tudtunk megtettünk,konkrétan lakhatàst és munkàt szereztünk neki, gondolvàn,hogy ez milyen jo "segitség" lesz talpraàllítani ôt.
Azt nem mondom, hogy némi elôjele nem volt annak ,hogy valami nem stimmel vele , de ez még bele is fért az újra felépiteni szà,ndékozó élet imàzsàba . Kissé aggódos, ideges, bizonytalan, elesett volt, de amugy làtszólag együttmûkôdô is , persze úgy, hogy ez az egész az ô érdekét szolgàlta, hiszen nekünk inkàbb csak a munka és az extra feladat jutott .
Azt azonban ,maximunm csak legrosszabb àlmainkban gondoltuk, hogy 3 belgiumi nap utàn kiborul a bili és Tomi visszaesik az àllitolag évek óta legyôzôtt alkohol és gyógyszeres drog problémàiba ....
Ràadàsul ez pontakkor jött elô, amikor Laci itthon sem volt,mert a hétvégén dolgozott.
Sylvivel voltunk kénytelenek dönteni arrol ,hogy nem vàllaljuk a gyógykezelését, miutàn egyikônk sem detoxikàló orvos .....
Szàllàst és repülôegyet vettünk neki, ami màsnap hazavitte volna , de a függô emberek kényszeritô szükségletei Tomit szökésre késztette ,aminek az lett a kôvetkezménye, hogy màsnap reggel a rendôrség segitségével sikerült megtalàlni ôt a blankenbergei sürgôsségin, teljes önkivületi àllapotban .
Laci kihozta onnan, probàlta kijózanitani és kivàrni vele a jàrat indulàsàt.
A reptéren viszont màr ujra egyedül vàrakozott és amig pénze tartott , újra és újra a föld alà itta magàt, igy 2 repülôgépet is lekésett, mert nem tudott és nem is engedték felszàllni.
Mondanom sem kell, hogy folyamatos telefonàlgatàsok következtek , igérgetések, hazudozàsok, stb...az viszont tisztàn érezhetô volt, hogy Tomi baràtunknak semmi indittatàsa nem volt elhagyni Belgiumot magàtól és ennek az érdekében minden hangszeren jàtszott, elginkàbb azon, hogy vegyük magunkhoz és adjunk neki még egy esélyt...
A történet Belgiumban úgy végzôdött, hogy a reptéren àllomàsozó hadsereg , bilincsben , elkülônitve vezette fel a budapesti jàratra ,ahol a repulôgép kapitànya döntött arról,hogy hazarepiti furcsa "baràtunkat" ....
A hàttérben Laci probàlt tovàbbi segitséget kereseni neki ,de Tomi egyetlen egy baràtja sem vàllalta ,sôt a testvére sem ,hogy otthon szàrnyai alà veszi ôt , mindenki hasonló tapasztalatokat mesélt el,mint amit most mi is àtéltünk vele.....
Azóta màr tudjuk, hogy a volt "mentora " , ujra gyógyszeres kezelés alà helyezte .....
Szomorú és megdöbbentô érzés ,hogy emberileg nincs segítség és hogy az alkohol , a drog hàlójàból nincs szabadulàs, csak esetleg àtmeneti lélegzetvételnyi szünet .
Remélem ,ha màsra nem is volt jó ez az egész, de legalàbb a gyerekeinkben mély nyomott hagyott, hogy milyen ronccsà tud tenni valakit a "könnyû élet ".....
