Tegnap 15 év és 3 hónap után Renault kutyánk élete véget ért. :(
Már egy éve, hogy súlyos betegsége nagyon elhatalmasodott rajta.
Idő közben sokaknak meséltem állapotáról, ha őszinte akarok lenni , rettenetes volt.
Mindenki úgy látta, hogy el kellene altatni, de tavaly még nem láttuk Renaulton a feladást.
Így minden kellemetlenség ellenére ( ami higgyétek el, enyhe kifejezés) Laci gondos ápolása életben tartotta az egyre "átalakuló összetételű" kutyánkat.
Tegnap előtt jött el az a pont, hogy nem tudott lábra állni és már félremagyarázhatatlanul látszódott a nagy fájdalom az arcán.
Tegnap reggel már csak többszöri nekirugózás után sikerült levinni az emeletről, sajnos menet közben így is megütötte magát.
Nehéz és nagyon nem hálás dolog meghozni egy döntést , hogy valaki életének véget vet az ember, tényleg utálatos, úgy érzem ez nem az ember hatásköre.
De mivel ránk volt bízva a sorsa, ezerszeri átgondolás után és a helyzet mérlegelése következtében Laci elvitte az állatorvoshoz, hogy ha még lehet ilyet mondani, viszonylagos "méltósággal" , még határok közti fájdalmában vessünk véget szenvedésének.
Nehéz nap volt !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése