Mindig is tudtam, hogy vannak csodák , néha nagyon egyértelműek, néha nagyon álruhában járnak, de akinek szólnak, azok felismerhetik őket .
Amiről most írok, az nagyon egyértelmű sokunknak !
Nagyon kedves barátaink, Móni és Zoli 6 éve házasok , már az is ahogy egymásra találtak , az önmagában is csodálatos volt , nekünk szemtanúknak mindenképpen.
Gyakorlatilag 6 éve mindent megtettek, hogy szülessen gyermekük.
Sajnos ez nem megy mindenkinek könnyen, néha teljesen érthetetlen okokból, néha pedig az okon a tudomány is csak sajnálkozni tud.
Móniék tudomásul vették ,hogy számukra ez egy próbatétel lesz . Emberileg megtettek mindent, amit ma a tudomány megengedett, a többit Istenre bízták.
Vizsgálatok, műtétek, gyógyszerek, injekciók, kezelések, próbálkozások......sikertelenül.
A probléma sajnos összetett és kétoldalú volt, van amin lehet segíteni van amin csak talán.
Az idő telt , a hangulat hullámzott, a sikertelenség frusztráló volt.
A történethez hozzátartozik egy fontos előzmény. Sok évvel ezelőtt, amikor Zoli még csak nem is ismerte Mónit , sőt még azt sem tudta, hogy egyáltalán ki lesz élete párja , megértett egy számára személyes "üzenetet", bár ez akkor még nagyon távolinak tűnt.
Ígéretet kapott Istentől a gyerekire vonatkozólag. :)
Persze a szkeptikusok most mosolyognak, de ez a történet annyira kerek és igaz és akkoriban még az sem volt látható, hogy Zoli egyáltalán valaha megtalálja e azt a nőt ,akit annyira keresett és aki miatt nem adta le az igényeit, hanem inkább várt...
Visszatérve, amikor az évek során egyre s másra szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy az orvosi ,kémiai segítség ellenére nem jön a várva várt utód, mindig az előbb emlegetett ígéretre emlékeztettük Őket , no meg arra, hogy " ami az embernek lehetetlen, Istennek lehetséges! "
Sokat beszélgettünk, sokat imádkoztunk , hinni akartunk a valószerűtlenbe, mert mindannyian komolyan vesszük Isten szavát.
Amikor a lombik programok is csődöt mondtak és beütött az utolsó rossz hír,ami az volt, hogy más okból szükséges vált egy műtét, aminek következtében szinte lehetetlenné vált a gyermekvállalás, akkor jött a feloldó gondolat : lehet a gyermeket örökbefogdás útján fogják "kapni".
A szükséges lépéseket itt is megtették ," már csak várni " kell, Elég nagy az esély,hogy az elkövetkezendő 5 évben kívánságuk valóra válik, sajnos sok az elhagyott gyermek. :(
De nem így lett !
Móni , minden emberi számítás ellenére a tavasszal megtudta, hogy babát várnak !
Ekkor kezdődöt az izgalom, hogy minden rendben menjen, most sikerülni fog , itt egyértelmű, hogy csoda történik !
A terhessége valóban áldott állapot volt, könnyed és problémamentes periódus,
a kiírt időpont pedig november 18-a .
Babácska szépen fejlődött, nagyra nőtt , a család , a barátok aggógó figyelemmel várták a nagy napot.
Mégegy érdekesség !
Amikor megtudtuk, hogy mi a nagy újság és elmondtuk a gyerekeinknek és azt is , hogy november közepére van Móni kiírva,de lehet, hogy inkább hamarabb fog megszületni, Artúr örömmel felkiáltott, hogy de jó, bárcsak az én szülinapomon születne !
Mondtam Artúrnak, hogy az nem igen valószínű, mivel a baba ráadásul szép súlyra gyarapodott, így inkább a korábbi érkezésre voksoltunk.
Eljött a terminus, de babusnak nagyon nem akaródzott előjönni, az orvosok pedig még várni akartak.
...és mit gondoltok mikor született ?
Hát az Artúr születésnapján , november 27-én !!!!!
Hála Istennek !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése