A mi partszakaszunkkal pàrhuzamosan "futnak" a dûnék, amik meglehetôsen vadregényesen festenek, fôleg egy pesti ember szàmàra.
A dûnék tetejérôl a kilàtàs ûdîtô . Az egyik oldalra nézve az ember a tengert làtja, a màsik oldalon pedig a kisvàrosi életre utaló jeleket, mint pl a szàllodàt, a villamost, a legelôt.
Hubàt odafelé hàtihordozóban vitte Laci, de egy idô utàn nagyon unta az ûcsôrgést és kiszedtûk belôle.
Hàt tôbb, mint 2 km menetelt ö is a tesók mellet, minden zokszó nélkûl, késôbb is csak azért tettûk vissza "hàtizsàkba", mert jôtt a bozótos rész, ami az ô magassàgàban veszélyesnek tûnt.
Ahogy àtértûnk Blankenbergebe egy kicsit kinéztûnk a "bícsre" ,màr egész sokan voltak ott is.
Menet kôzben Guszti bement az egyik étterembe, ahova diàkmunkàra jelentkezett, hogy megérdeklôdje van e valami kilàtàs arra, hogy délutànonként vagy hétvégén dolgozhasson egy kicsit.
Elvileg megigérték, hogy a kôvetkezô héten behivjàk probamunkàra ! :)
Miutàn ôsszekôtôttûk a kellemest a hasznossal, hazaindultunk és ujra békésen tûrtûk, hogy a cipônk telemenjen homokkal. :)
az indulàs
Hajrá Guszti!
VálaszTörlés