vàmpirok, papucsok és filcek

Az egyik éjjel Huba felsirt a màsik szobàban , én természetesen siettem megtudni, hogy mi volt a problémàja.
Pityeregve mondta, hogy fél .... Magamhoz öleltem és àtvittem a mi àgyunkba, hogy megnyugodjon.
Ott aztàn nagyon felébredt és mindent megtudtam a félelme okàrol.
A vàmpirtól fél ! :)))
Dia is pont igy volt ezzel anno. ´Évekig fokhagymàval aludt . Ha a konyhàban elfogyott a fokhagyma és hirtelen kellett, csak fel kellett turnom Dia àgya kôrnyékét,mert valahol biztosan talàltam pàr gerezdet, àllandoan bespejzolt belôle. Màra màr kinôtte . :) Nem tudom miért, de nagyon fogékonyak a gyerekek az ilyen témàkra.
Ha làtnak egy ilyen képet vagy filmrészletet ( bàr mi ilyeneket nem nézûnk) ,màr el is kapjàk a fonalat.
Hiàba probàlja az ember ilyenkor magyaràzni, hogy vàmpirok nincsenek, meg hogy ez csak egy buta mese, stb....úgy sem hiszik el, úgyhogy inkàbb a "no problemo" , "megoldjuk" stílust vàlasztottam és elmagyaràztam Hubànak,hogy nem kell félnie a vàmpirtól, mert jó múltkor màr lecsaptam a vàmpírcsapkodó papucsommal.
Nézett ràm nagy szemekkel.....Kérdezetem, hogy nem  emlékszel ? Mert olyat csaptam a vàmpîrra, hogy kilapult és nagyon sirt . Azóta nagyon fél tôlem és elkerûl minket nagy ivben.
Olyan cuki fejet vàgott, rôgtôn megeredt a nyelve és mesélni kezdett, hogy ô làtott vàmpírt .
és milyet làtott?
"Hàt csùnya volt és kopasz volt a haja, nagy foga volt és fekete volt."
Fekete ? -kérdeztem vissza.
"Igen, fekete. Ki kell szinzeni rózsaszínûre, a Dia filcével " :))))))