otthoni kontroll

Írt Bp -rôl a Bethesdàból az a doktornô, aki Oszit kezelte és tàvolból tanàcsaival tovàbbra is segit minket, hogy november 18 -àn vàr minket egy kontrollra.
Gyors jegyvàsàrlàs és indulàs haza. Guszti is elkisért minket , mivel az ôszi szünetben nem tudott hazamenni a dràga jegyàrak miatt, most viszont nagyon kedvezôen lehetett utazni.
Amig mi a kötelezô programon ültünk, addig Ô bandàzott az otthoniakkal .
Szóval , a kórhàzba most belépni , teljesen màs volt, mint augusztusban, mert Oszkàr augusztus 21-e óta tünet - és rohammentes .

Amíg vàrtunk, màr pedig igen sokat vàrtunk, volt idôm bôven kicsit kívülröl szemlélni az osztàlyon zajló életet.
A neurológia egy nagyon nehéz területe az orvoslàsnak. Az ideggyôgyàszaton mindenféle beteggel talàlkozik az ember. Most példàul sok  autista kisgyerek volt....furcsa, mert valahol két vilàg között élnek. Nem feltétlenûl rossz nekik, csak szàmunkra érthetetlen ...De az osztàlyon dolgozó személyzet elôtt, le a kalappal !!!

Kora délutàn végre elôkerûlt Jakus fôorvosasszony és még némi vàrakozàs utàn behivtak minket az EEG vizsgàlóba .
A feladat adott volt, Oszkàrra felcsatoltàk az elektrodàkkal teletûzdelt sapkàt és rajtam volt a sor, hogy próbàljam àlombaringatni.....
Mivel màr nagyon àlmos volt, igy nem volt annyira nehéz, de azért 14 percet küzdöttem a sikerért.
Egy jó 45 perc alvàs utàn jött a következô kihivàs, hirtelen fel kell ébreszteni.
Ezekre azért volt szûkség, mert kôzismert, hogy az epileptikus jelek leginkàbb alvàsban jelentkeznek , illetve az alvàst követô ébredési szakaszban, tehàt, ha van még valami szabad szemmel nem làtható jel, akkor azt a gép most be fogja mérni.
Na ,amikor ez is megvolt , a technikàt leszerelve Oszi fejérôl , tovàbb alhatott még egy óràt a vàróban .
Késô délutàn volt, mire a doktornô behivott és örömmel újsàgolt, hogy az epilepsziànak semmilyen jelét nem lehet làtni, azaz nincs !!!!!!!!

Remélte, hogy a nyàron alkalmazott nehéz kezelés segiteni fog, de hogy ennyire, az minden vàrakozàst felül múlt. Megbeszéltûk, hogy a gyógyszereket még szedni kell, de màr nem emelnek rajta, ha Isten segit és tényleg vége ennek a rémàlomnak, akkor szép lassan majd leépitjûk, de az még nem most lesz, 1-2 év .
Nem baj ! Akkor úgy csinàljuk .

Nem nagyon tudom szavakba önteni, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban . Akik kôvették az eseményeket vagy esetleg àt is élték velünk, tudjàk, hogy a "csoda" kifejezés nem túlzó ,mert igen, tudom, hogy ez egy megpróbàltatàs volt és ha még vissza is térne  ez a rém, elhiszem, hogy van az az erô és orvosi segitség,ami meg tudja fékezni. Augusztusban még az sem volt kizàrt, hogy kàrosodàst szenved ,azt sem lehetett tudni, hogy milyen fokut...

Ami érdekes, hogy azóta a mi esetünk tanulmànyeset is lett kissé. Ezt onnan tudom, hogy az epilepsziacseten megismerkedtem egy anyukàval, akik szintén a Bethesdàban (is) jàrtak és ott ô maga is hallott Oszkàr gyógyulàsàról októberben . :)

Kissé fàrasztó volt ez a rohanós 2 nap otthon, de nem panaszkodom, mert nagyon megérte, a legjobb hireket kaptam !

Még annyit , ezzzl az úttal kapcsolatban, hogy amikor repûltûnk haza Bp-re, reggel a reptéren egy biztonsàgi ôrt sem làttunk.......Amikor jôttûnk vissza, màr àllig felfegyverkezett katonàk sétàltak mindenfele.
Zàrójelben megjegyzem, hogy a reptéri személyzet több, mint fele , arab szàrmazàsú ......