életem nagy kalandja

Augusztus 12-én a BARÁTAIM jóvoltàból valóra vàlt egy régi àlmom , kipróbàlhattam az ejtôernyôzést , tandem megoldàssal.
Tavaly,  Guszti ugorhatott Màrti néniék ajàndékaként , igy màr tudtam , hogy ugyanerre a helyre is ugyanarra a pilotàra esik a vàlasztàsom .
Hogy milyen volt ?
Kb 2 nap kellett, hogy valójàban feldolgozza az agyam a történteket, pedig nem egyszer elképzeltem màr, hogy "majd milyen lesz" . :)
Furcsa mód nem pànikoltam  egyàltalàn, még a felszàllàskor sem , a repülés alatt sem ,pedig akkor màr a hangulat bôven elô volt készítve és a màsik ugràsra vàllalkozó férfiember mellettem szétizgulta magàt , de még ez sem fertôzôtt meg , míg nem  4000 m -en kinyilt a repülônk ajtaja....
A hang és nyomàsvàltozàs kissé mellbevàgó volt, a repülô sebessége és a szûk helyen való készûlôdés,a szàrnyhoz történô kimàszàs màr beinditotta az adrenalintermelésemet. Meg is fogalmaztam, hogy tuti elment eszem, de màr nincs visszaút, menni kell ! :)
Attól nem féltem, hogy technikai probléma àllna elô, inkàbb az kezdett derengeni, hogy nem biztos, hogy olyan élvezetes lesz a fizikai erôk ràm gyakorolt hatàsa, tudva, hogy a vidàmparkban is rosszul tudok lenni....
Az doppingolt egy kicsit, hogy emlékeztem Guszti videójàbol, hogy csak néhàny perc a vörösköd és utàn akàr mosolyogni is lehet ,mert ugye az a frànya, kivàncsi kamera ott  volt velünk. :)
Superman a profi ejtôernyôs, gyorsatlpalón elmondta, hogy kb mi fog következni, milyen jelzéseket fog adni és , hogy ne izguljak ,mert igy vagy úgy ,de földet fogunk érni :)
Amikor ott ültünk a repülô ajtajàban , nem tudtam ,hogy mire vàrunk olyan sokat,miért nem kezdjük màr, aztàn a videón làttam, hogy ez nem is volt olyan sok idô, csak hàt egy ilyen helyzetben az einsteini relativitàs elméletnek is be kellett ugrania ,mielôtt mi kiugrottunk volna .:)
Aztàn jôtt a nehézségi erô a kiugró szaltóval , a vérnyomàs emelkedéssel , a fûlzúgàssal , a gyomorfejreàllàssal és a 200 km / óràs zuhanàssal . Még jó ,hogy elôtte direkt ràkérdeztem, hogy ilyen körülmények között, hogy lehet egyàltalàn levegôt venni, mert ha ezt nem tudom,lehet ott fulladok meg a kamera szeme làttàra :)
Az, hogy sem a végtagjaimat, sem az arcizmaimat nem tudtam akarattal mozgatni, az màr csak hab a tortàra ...
Aztàn lassan a túlzôtt vértômeg visszaàramlott a testem többi részébe és kezdtem újra tudni, hogy hol vagyok és ki vagyok és màr kezdett derengeni, hogy mosolyogni is kell . :) ààààà, azért az màr ment utàna ,mert alapvetôen mégis felemelôen ,borzongató, izgalmas és szuper jó volt !!!!
Az ernyôbontàs utàn a féktelen zuhanàs megszûnt és maradt a repûlés,  a csodàlkozàs , az ernyô irànyitàsànak probàlgatàsa, ami olyan jól sikerült, hogy merûlô spiràlba közelitettük meg a földet és a sikeres landolàs utàn a rémes rosszullét kínzott, de nagyon .
Szegény földön vàrakozó szeretteim meg is ijedtek,mert a szinem és a megjelenésem azt sugallta, hogy a gyomrom alulmarad ebben a küzdelemben, de néhàny óràs gyengélkedés utàn visszatér belém az élet . :)
Közvetlenül utàna azt mondtam, hogy jó volt, de nem mennék többször, pàr nap múlva màr nem igy gondoltam . Pont olyan élmény, mint amikor az ember belûlrôl talàlkozik a szülôszobàval.....aztàn tessék, hétszer visszamenetm . :)))