Élet balgiumban

2012. június 7., csütörtök

Huba tegnapelőtt óta , hivatalosan is jár ! :)
Igaz, már a bútorok mentén vagy kézenfogva több hónapja sétálgatott, de ha valahova egyedül akart eljutni, akkor mindig a biztonságos négykézlábat választotta, igaz azt mesteri fokozatban adta elő.
Látszódott rajta, hogy figyeli, nézegeti, hogy a többiek hogy csinálják ezt a kétlábas verziót, de nem volt magában biztos és ezért inkább fejben edzett.
Tegnapelőtt előhozta a lányszobából a játék babakocsit és mint egy járóketeként használva , körbekirándulta a lakást.
Tegnap délután , a tesókat meglepve besétált a nappaliba az előszobából minden eszköz nélkül, körbenézett és miután a család ujjongva fogadta a produkciót, fülig érő mosollyal megtapsolta magát.
Azóta rohamosan fejlődik a technikája, innen is látszik, hogy fejben már megvolt a mozgássor, de csak a biztosra akart menni.
Azt hiszem, ami a közeljövőt illeti , jól jön, hogy rendszeresen futkározom, szükségem lesz rá . :)

Artúr judóversenye

Vasárnap volt a szezonzáró judóverseny a blankenbergei klubban.
Artúr nagyon várta, persze izgult is, hiszen még nincs túl sok versenyen, de nagyon szerette volna tudni, hogy az eddigi felkészülése, edzése mennyire elegendő egy ilyen helyzetben .
A verseny hangulatat nagyszerű volt, családias és mégis komoly, ami alatt azt értem, hogy mindenki komolyan vette a gyerekek küzdelmeit, mindenki drukkolt mindenkinek, a versenyre vonatkozó szabályokat mindenkivel betartatták, de például nagyon helyes ötlet volt, hogy a terem másik felében hagyták a kistesókat őrjöngeni. :)
Így ez az egész délelőtt egyszerre komoly és ünnepélyes, másrészről pedig "baráti találkozósra" sikerült.

Artúrt a mérlegelés és a sorsolás után háromszor hívták a tatamira küzdeni.
Az első meccset bírói döntéssel nyerte, egyikőjük sem vitt be látványos dobást, de Artúr aktivitása és kezdeményezései egyértelműen sikert hoztak számára.

A második mérkőzéstől tartott, mert ettől a kisfiútól a téli versenyen kikapott, de sokat bíztattuk, hogy ezúttal sikerülhet és némi huzavona után elkapta a megfelelő pillanatot, amikor kibillenthette ellenfelét az egyensúlyából és sikerült földre küldenie, ahol a leszorítás ügyesen megtartotta.
Erről a meccsről van videó is , igyekszem feltenni.

A harmadik menetet már túlizgulta, ellenfele a súlycsoport eddigi legügyesebb versenyzője volt, de tényleg csak az elbambulásán múlott, hogy a kisfiú kirántotta, amivel a földrevitte és ott már látszódott, hogy Artúr az jósló félelmeit elfogadva elhitte, hogy nem tud kijönni a leszorításból, pedig kívülről látszott, hogy egy izgága csípőmozgás megmentette volna .

De nem baj, végül második lett és nagyon örült mindenki , a díjkiosztás is nagyon emlékezetes marad ,a pedig trófea azóta az íróasztalán díszeleg ! :)