Artúr nagyon várta, persze izgult is, hiszen még nincs túl sok versenyen, de nagyon szerette volna tudni, hogy az eddigi felkészülése, edzése mennyire elegendő egy ilyen helyzetben .
A verseny hangulatat nagyszerű volt, családias és mégis komoly, ami alatt azt értem, hogy mindenki komolyan vette a gyerekek küzdelmeit, mindenki drukkolt mindenkinek, a versenyre vonatkozó szabályokat mindenkivel betartatták, de például nagyon helyes ötlet volt, hogy a terem másik felében hagyták a kistesókat őrjöngeni. :)
Így ez az egész délelőtt egyszerre komoly és ünnepélyes, másrészről pedig "baráti találkozósra" sikerült.
Artúrt a mérlegelés és a sorsolás után háromszor hívták a tatamira küzdeni.
Az első meccset bírói döntéssel nyerte, egyikőjük sem vitt be látványos dobást, de Artúr aktivitása és kezdeményezései egyértelműen sikert hoztak számára.
A második mérkőzéstől tartott, mert ettől a kisfiútól a téli versenyen kikapott, de sokat bíztattuk, hogy ezúttal sikerülhet és némi huzavona után elkapta a megfelelő pillanatot, amikor kibillenthette ellenfelét az egyensúlyából és sikerült földre küldenie, ahol a leszorítás ügyesen megtartotta.
Erről a meccsről van videó is , igyekszem feltenni.
A harmadik menetet már túlizgulta, ellenfele a súlycsoport eddigi legügyesebb versenyzője volt, de tényleg csak az elbambulásán múlott, hogy a kisfiú kirántotta, amivel a földrevitte és ott már látszódott, hogy Artúr az jósló félelmeit elfogadva elhitte, hogy nem tud kijönni a leszorításból, pedig kívülről látszott, hogy egy izgága csípőmozgás megmentette volna .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése