2013. február 27., szerda

szanàlàs, szanàlàs

Most egy kicsit kiakadtam és el is fàradtam.
A hétvégén màr a lànyok szobàjàt àtpakoltam, Huba is bekôltôzôtt, igaz a festés még hàtra van, de legalàbb mindennek megkerestûk a helyét.
Ma a fiuk szobàjàba vetettem be magam , az asszirok kegyetlenségével kezdtem felszàmolni a felesleget.
Komolyan mondom, én évszakonként mindig szanàlok, egyrészt a kinôtt ruhàk helyetcserélnek, màsrészt az addig ôrizgetett nagyon fontos szemetektôl megszabaditom a lakàst , de ma kiakadtam, mint a kakukkosora.
Artur és Zalàn 3 oriàs zsàknyi szemetet rejtegetett a szobàban, kûlônbôzô àlcàk alatt !
Még a téliszûnet elôtt kûzdôttem a szokàsos vàlogatàssal és fogalmam sincs hogy lehet ennyi idô alatt , ennyi vackot felhalmozni megint !
Ma rajtakaptam Arturt, amint a 2 oràn àt vàlogatott szemetekbôl modszeresen àtmenekit az elôszobaszekrénybe jonéhàny darabot......na akkor kiengedtem a hangomat és ha jol emlékszem életveszélyesen meg is fenyegettem szegényt . :)
Azért lassan alakulunk, szeretném ha husvétig elkészûlne a felfrissitett fészek .

taekwondo ôssztànc

Szombat délutàn az egyik blankenbergi  sportcsarnokban nagy taekwondos edzést szerveztek,amolyan ôssztànc félét, minden korosztàlynak.
Ez azért kerûlt megszervezésre, mert kedden vizsgàk voltak és arra hangoltàk a sportoloikat.
Gloria is levizsgàzott a sàrga ôvre, ràadàsul ugy, hogy ô lett a csoport mintatanuloja. Ezen a zôosznépi megmozdulàson is ô mutatta be egyedûl a sàrga ôvesek formagyakorlatàt, kôzel 200 résztvevô elôtt.
Tényleg ûgyes !
Ezen a felvételen ô nem nagyon làtszik, mert a terem màsik végében voltak, de a hangulatot azért lehet érezni.

Huba és a robogo

Huba nagyon szereti a motorokat, minden formàban.
Ha csak képet làt roluk, akkor is extàzisba esik . :)
A jomultkor megrohamozott egy bevàsàrlokôzpontos  robogot, amit pàr percre hasznàlatba is vett. A cumi alatt berreg is . :)

kimentett video

Gyorsan kimentem ezt a videot, mert szerintem Guszti hamarosan eltûnteti a géprôl, miutàn rém szégyenlôs.
Ez egy hàzi feladata volt valamibôl, sajàt magàt kellett bemutatnia pàr mondatban.
Sajnàlnàm, ha nem kerûlne be az emlékkônyvûnkbe, tudom, hogy pàr év mulva jot fog mosolyogni rajta. :)

2013. február 25., hétfő

fészekrakàs

Tényleg milyen vicces vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy az embert ujra és ujra elkapja az ugynevezett fészekrakàsi ôsztôn, amikor gyereket vàr .
Pedig elhatàroztam, hogy most nem csinàlok magunknak extra feladatokat, de ha eljôn a hormonvezérelt idô, akkor bizony , tenni kell ! :)
A hétvégén el kezdtûk kialakitani Huba helyét az eddigi lànyszobàban ,ami azt jelenti, hogy egy oriàs zsàknyi lomot szanàltam ki a csajoktol, vettûnk egy ujabb butordarabot, ami naggyàbol elnyeli a jàtékokat , a régi jàtékos szekrény igy felszabadult Huba ruhài szàmàra .
Atvittûk a kisàgyàt , az elsô éjszakàn màr tul is vagyunk.
Kezdetben nem tudott mit kezdeni az uj helyzettel, volt panaszos "anyàzàs", de mi kitartoan ôrûltûnk, hogy màr "milyen nagy fiu és milyen jo  neki, hogy végre a lànyokkal lakhat " . :)
Ugy tûnik màr Neki is tetszik az uj szitu, ma sok mindent egyûtt pakolàsztunk , igy mire megérkezik a kisôcsi màr nem lesz az a képzete, hogy kiturtàk a megszokott helyérôl. ( Pedig részben igy van, bàr az is igaz, hogy amugy is azt terveztûk, hogy 2 éves kora kôrûl kikôltôzik a szobànkbol . Màr pedig szombaton 2 éves lesz ! :)))  )
Még azért apro igazitàsok kellenek a lànyszobàn is és utàna jôhet a festés , majd azutàn kôvetkezik a fiuszoba , elôszoba és ami még kôzben adodik....:)
Majd fényképeket is kôzvetitek, ha kész leszûnk !

2013. február 20., szerda

tudom màr :

Kisfiu ! :)))

Réka baba

Ma kaptam a johirt, hogy Norvégiàban élô kedves baràtainknak a mai napon megszûletett a nagyon régota vàrt elsôszûlôtt gyermekûk, akit Rékànak neveztek el ! :)
Nagyon szép paraméterekkel làtta meg a napvilàgot, 3480 g és 51 cm.

Szeretettel gratulàlunk innen is és nagyon jo egészséget kivànuk Babànak, Anyànak, Apànak !
Kedves Réka , kivànunk neked boldog Szûletésnapot ! :)))

"

 Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.

Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.

De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...

Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.

Azóta én is örülök, hogy megszülettem. "