Hurrà, hurrà !!!

Màr biztosan tudjàtok, hogy 2013;julius 28-àn 0 ora 15 prec elôtt egy kicsivel vilàgra jôtt 7. gyermekûnk Oszkàr Nimrod (kiràlyfi) ! :)
Szuper cuki feje van , na és a làbai ......:))))

Néhàny kulisszatitkot elàrulok, cserébe, hogy ilyen sokat kellett vàrni a bejegyzésre .
Szoval arra, hogy Oszi kivàrja a terhesség teljes idejét, senki nem szàmitott. Màr a belga doki is azt mondta, hogy jo, ha a 37. hetet betôltjûk.
Még odakint el-elkapott egy egy erôsebb joslofàjàs és a hazaut utàn Balatonon is, de nagyon szerettem volna még  konzultàlni a régi szûlészorvosnômmel, akinek a diagnozisàra szàmitottam, igy , mintha Oszi megértette volna leàllt a folyamattal.
Aztàn akadt egy-két elintéznivalo , na még azt is megvàrta.
Miutàn ugy dôntôttûnk, hogy a meleg és a kôrûlményekre valo tekintettel nem vàrjuk Pesten a nagy napot, teljesen jo lesz a siofoki szûlészet is, igy a protokollnak eleget téve bejelentkeztem a siofoki védônônél és a terhesgondozàson is.
Gyors, kôtelezô rutinvizsgàlatok utàn egy biztonsàgi antibiotikumkuràt irtak elô, remélve, hogy valamennyit be tudok szedni a szûlés elôtt és kisember ezt is toleràlva  kivàrta,hogy a gyogyszerek megtegyék védelmi hatàsukat.
Na ezen a helyi védônô is és a menetkôzben "kivàlasztott "szulészorvos is csodàlkozott, hiszen napokat sem josoltak màr, miutàn a szûlés folyamata csôndben , fàjdalom nélkûl màr elindult.
Hogy mit is jelent ez ?
Hàt azt, hogy nem a vajudo gôrcsôk kôzepette kezdett kinyilni a méhszàj, hanem lassan lépésrôl lépésre engedett magàn valamit.
Hétfôn màr azt mondtàk, hogy a fele megvan. Kedden kicsit még tôbb volt az elôrenyomulàs.Akkor ugy beszéltûk meg, ha a pénteket kivàrja, akkor esetleg màr beavatkoznak.
Pénteken màr a kôzel 3/4 e megvolt , de doki ugy làtta, hogy ha ez ilyen szépen megy magàtol, akkor vasàrnap reggel 8 oràig hagyja a természetre, de szerinte bàrmikor behuppanhatott volna a buksija a szûlôcsatornàba.
Örûltem, hogy szombaton még én is el tudtam menni a csalàddal és Timiékkel Nyimbe a falunapra (errôl majd még késôbb szot ejtek) ahonnan  a déli oràkban leléptem a legkisebbekkel, mivel irgalmatlan meleg volt.
Otthon màr éreztem mintha rendszeresen visszatérô gyanus ôsszehuzodàsok jelentkeznének, kb 10 percenként.Gondoltam ,amig Laciék hazaérnek ,addig egy gyors mosàs,vasalàs még belefér, legalàbb addig sem magamat figyelem.
Amikor hazaértek elég nagy lett az izgalom, màr minden àron be akartak tuszkolni a szûlészetre, de mivel még a kôrûlményekhez képest szuper jol voltam, ugy gondoltam, hogy az 5 perces fàjàsokat még otthon kivàrom, vagyis a strandon .
Errôl jut eszembe, hogy màr napok ota izgult az egész "stég", minden nap vàrtàk, hàtha érkezik a johir, most legalàbb elsô kézbôl hallhattàk, hogy nem csalàs, nem àmitàs, Oszkàr elindult és hamarosan meg is lesz .
Telt mult az idô ,lassan de biztosan szûkûlt az idôkeret, a vajudàs kezdett kicsit komolyodni, de "tul koràn" nem akartam megérkezni, miutàn a fentfekvôs kinlodàst nem nekem talàltàk ki.
Este még lefûrdettûk a gyerekeket azutàn  Timi baràtnômmel és Lacival elmentûnk egy egészségûgyi sétàra, mondvàn , hogy a gravitàcio segit és addig sem a korteremben kell néznem a négy falat.
10 ora kôrûl az stopper sem engedett tovàbb, bizony eljôtt az idô , indulni kellett a korhàz felé.
Egy kis telefonfeltôltéses kitérô utàn aztàn végûl becsengettûnk a "szûlôszoba" felirat alatt, ahol egy elsôre nem szimpatikus hôlgy fogadott minket.
Pàr mondatvàltàs utàn màr làttam, hogy nem lesz vele baj, egész jol szot értûnk egymàssal, hiàba az elsô benyomàs , néni kedves és minden bizonnyal nagy rutinnal teszi a dolgàt. :)
....folyt.kôv