"Viktória"

Pàr hete àlmodtam egy furcsàt . Ültem egy kórhàzi àgyon, magam sem értettem, hogy miért , de vàrtam valamiért. Egyszer csak egy nôvér jelent meg egy újszülöttel a karjàban és a kezembe nyomta, mondvàn, hogy Anyuka, íme a kislànya , Viktória .

Én meglepôdve néztem és mondtam, hogy de hàt nem és ....blablabla, de nem tàgitott és odaadta......aztàn felébredtem ...meséltem Lacinak a furcsa àlmot .....és hamarosan kiderült, hogy ez akàr valósàg is lehet.

Megtorpantunk picit , sok mindent màshogy terveztünk màr ,de aztàn hamar àtbeszéltük, hogy minden jól lesz , nem véletlenül kapjuk .
 Oszkàr ,csodàval egyenlô gyógyulàsakor azt gondoltam, hogy ezek utàn  soha többet nem méltatlankodom, az élet ajàndék, az egészséges élet meg csoda .
Sokan okoskodnak az anyagiak miatt, persze tudom, hogy nagyon fontos dolog, de ahogy Anett baràtnôm szokta mondani, hogy ahova Isten bàrànykàt küld, tesz alà legelôt is. Igy , nekünk màr a konvenciós kifogàsokra immunitàsunk van, annyi mindent làttunk ,megéltünk együtt, ha az ember a hitét nem veszíti ,akkor nagy baj nem lehet, akàrhogy is alakulnak a dolgok.....

Az orvos megàllapította a tényt , a fejlôdés halad ,làttam is hallottam is a màr dobogó szivet .


Teltek a hetek , éltük a kicsit mozgalmas életünket , mig nem szerdàn észleletem, hogy valami nem stimmel. Be is mentünk a kórhàzba, ahol sajnos beigazolódott a gyanu..... Leàllt a szíve .........Nem tudnak segíteni.

Rendesek voltak,elmondtàk, hogy ez a statisztikai àtlag, ; semmi mechanikus probléma ; nem vàlt le ;  nem a korom miatt ; semmi kézzelfogható probléma, sôt még lényegében "szerencsék is volt", hogy zsinórban ennyi terhesség megszületett ........
Hidegzuhany, még akkor is, ha sejtettem .....

Aztàn a procedura testi-lelki része .....Van màr újabb , kiméletesebb eljàràs, de sajnos az érzelmi kínok nem maradnak el . Akkor sem ,ha az embernek van màr akàr 7 gyereke is, a 8. elvesztése is mélységeket megjàró fàjdalmakat hív elô . Szerencsére a személyzet nem jött olyan fajta blôdségekkel, hogy ugyan màr , van otthon elég ....vagy ilyesmi, hanem kultúràlt együttérzést mutattak és felkészitettek az elkövetkezendô napok nehézségeire .

Viszonylag jól vagyunk , bàr Lacit is engem is megviselt amikor "talàlkoztunk" ezzel az icipici emberkével ,aki nek ilyen kevés idô jutott, de azt hiszem sikerült szépen elbúcsúznunk tôle és egy szép pihenôhelyet talàlni annak az apró testnek.  
:(((((((

Ezzel a bejegyzéssel most pedig egyszer és mindenkorra nyilvànosan is belekerült csalàdunk nagy könyvébe !