szomorú valóság

Nincs kedvem semmihez. Csak kattog az agyam es emlékek sora zúdul rám....Szép ,vidám ,szomorú ,kedves,fájó emlékek.
Nyomnak, simogatnak, bátoritanak, belémhasítanak .
Közben pedig  ,Anicska barátnőm szíve az utolsókat dobbanja. Haldoklik....
Szörnyen fáj minden gondolatfoszlány....

Tudtuk,hogy nagyon beteg ,de csodával határos módon mégis jól volt,még dolgozni is volt ereje,de tudtuk azt is,hogy sok gonddal küzd....  nehéz életet választott...

Sok mindenről akarnék írni,de most csak könyörögni tudok, hogy békével,hittel léphessen át Teremtője mellé....