màr màjust írunk...

Nagyon gyorsan rohan az idô, annak ellenére, hogy nem is történik semmi olyan rutinszerû dolog, ami még a jàrvàny elôtt pörgette a naptàrat.
Az iskolai oktatàs ,ami itt interneten történik, nem sok vizet zavar.  A nagyoknàl még van vmi rendszer és elvàràs, de a kicsiknel ez még nagyon kisérleti fàzisban levô dolog.
De az sem kizàrt, hogy ez iskola - és szervezés függô.

Laci megkezdte a munkàt, de mivel még sok szabija van igy hamarosan ki kell vennie azt, mivel június 1 vel megkezdi az àltalunk vàlasztott "szülôi szabadsàgot , ami több hónapos lesz.
Ezt én àprilis 27 vel megkezdtem.

A belga lakàsunk bérlését felmondtuk, megkezdtük a visszavonulàs szervezését, költözünk HAZA.

Az idàig vezetô út nagyon kacifàntos volt, ezer akadàly gördült be elénk , még az utolsó hetekben is,de végül is meghoztuk ezt a döntést.

Lesznek , vannak hangok, akik pesszimistàk , vannak sokan , akik drukkolnak nekünk és jó pàran emlékeznek, hogy  màr sok jó esemény tôrtént a mi életünkben, ami emberileg kivitelezhetetlennek tûnt, remélve , hogy ez is a legjobban alakul.

Persze a 11 év alatt rengeteg élmény, ismeretség, tapasztalat , emlék született, ami màsik részrôl nehezíti az itteni elvàlàst, 11 év nagy idô ,személy szerint az én életem egy negyede, a gyerekek esetében ,meg szinte az egész eddigi gyerekkoruk.
Nyilvàn nem lehet ezt màr könnyedén venni, nem is akarom........helyén kell ezt kezelni ,amit még csak most tanulunk.
Érzelmileg egy viharos idôszak ez , vàrakozàs a hazatérésre és búcsú az itteni otthonunktól ,ami ugyan nem a hazànk, de otthont és lehetôséget biztosított sok éven àt.

Minden életszakasz lezàràsa egy fordulópont ,sok mindent fel kell dolgoznunk és meg kell terveznünk. Sok még a feladat....