az utolsó napok

Nehéz napok ezek...nem gondoltam volna,hogy nem csak az ideköltözés,de a hazaköltözés is megterhelő lesz.
Van egy olyan oldala ennek ,hogy " végre, el sem hiszem,hogy otthon leszünk ",de annyira át tudom érezni a gyerekek szorongását is,amit az ismererlen miatt ,a szokásos életforma,a barátok,iskola,osztálytársak elvesztése miatt
éreznek.Szívesen jönnek hata,de az a tény,hogy az itteni életnek vége.....még felfighatatlan nekik.
Legalabb annyira nehéz az itteni barátoktól búcsút venni,mint amennyire jó az otthoniakat viszontlátni.
Ember legyen a talpán ,aki az ilyet jól viseli....
És akkor most nem sorolom fel azt az akadálypályát,ami alattunk,elöttünk tornyosul,a legbeszédesebb,hogy még nem üzemképes a kisbuszunk,amivel holnap útnak kellene indulnunk. :( és még ezer adminisztació,amit újra és újra meg kell csinálnunk,mert a vírus okozta káoszra hivatkozva, a hatóságoknál sem mozogtak a malmok....
Sok kedves emlékem,fotóm van,amitbazt hiszem visszatekintőleg fogok megosztani,ezzel is kicsit hosszabbítva az "Élet balgiumban" blogom élettartamán.