Kálló

Ma reggel nekivágtunk és a 7.15-ös busszal elmentünk Kállóra , Márti nénihez és István bácsihoz.
Nem volt rövid az utazás,mert majdnem 2 órát buszoztunk 48 km es távolságra, de persze a találkozás kárpótolta az utazás "nehézségeit". Itt most leginkább az 5 gyerekem türelmetlenségét értem.
Szóval délelött fél 10 kor már elfoglaltuk Márti néniék kertjét, ahol a kicsik és nagyok elég gyorsan otthon érezték magukat.
Szegény kutyáknak, lehet, hogy kissé stresszes volt jelenlétünk, mivel időnként Dia ijesztgette őket.
Márti néni nagyon finom ebédet készített és még arra is maradt ideje, hogy lángost süssön.
Bár elég régen nem találkoztunk személyesen, de mégis olyan érzésem volt, mintha csak pár hete beszéltünk volna utóljára.....szerintem azoknál az embereknél, akik kedvelik, szeretik egymást, ez már csak így van ! :)
Glória élvezte, hogy Márti néni elővette összes gálaruháját, amiből pillanatok alatt hercegkisasszony jelmez lett, persze a fiúk is beszálltak a pomádéba, így szinte mindenki átalakult az ebédig.
Ami a legnagyobb sikert aratta, az az volt, hogy a hátsó veteményeskertből sajátkezűleg szedték be a kukoricát, amit nem sokára jóízűen csemegéztünk.
Dia a nyugágyon aludt egy nagyot , Ő csak ébredés után kóstolta meg a főtt "kukucit" :))))
Késő délután újra nekivágtunk az utazásnak, csak most visszirányba és azzal a reménységgel váltunk el, hogy pár hónap múlva reméljük, újra találkozunk !