otthonról

Nem írtam még az otthoni élményeinkrôl.
Nekem ez most elég strapàs és fàrasztó volt , a szokàsosnàl is jobban.
Nagyon szeretek otthon lenni, de  most úgy éreztem, hogy inkàbb elmegyek repülésirànyitónak ( ami kôztudottan a legstresszesebb meló) mint hogy a csalàd programjait; logisztikàjàt, tér -és idô viszonyàt menedzseljem ! :)
Úgy éreztem magam, mint egy eltévedt gps ,ami percenként bemondja, hogy "újratervezés" . :)
Oszi még nagyon lekôti a fizikai energiàimat, mikôzben Huba az idegeim tûrôképességének hatàrait próbàlgatja a maga 3 éves öntudatossàgàval és még ott van rajtuk kivûl 6 màsik individum ,akik azért egy kicsit szeretnék a sajàt érdekeiket is képviseltetni.
Hàt ez most igy elég elégedetlenûl hat, tudom, pedig azért rengeteg szép emléket is hoztam magammal ,aminek nagyon ôrûlôk és tudom, hogy sokat segit a következô nehézségek túlélésénél, de úgy tûnik a fàradtsàg most még uralkodik rajtam.
Ettôl fûggetlenûl NAGY KÖSZÖNET mindenkinek  a hàttérmunkàért , a szàllàsért (Sylvi szomszédasszonyunknak) , a kôlcsônautókért, a sok finom ételért, a sok , "apró" problémamegoldàsokért ,a talàlkozókért, beszélgetésekért, közös óràkért, stb.... Sajnàlom azt a pàr tervezett, de kûlsô okokból meghiusult "randit", de sebaj, legalàbb van mit bepotolnunk legkôzelebb ;)
Szerencsére a gyerekek néhàny helyen fotoztak és videoztak is ,amit hamarosan fel is tôltôk az elektronikus naplónkba ! :)