lelki élet

Képzeljétek a múlt héten meglátogatott minket a "helyi" protestáns lelkész.
Belgiumról azt lehet tudni, hogy a lakosság mindössze 1 %-a van protestánsként nyilván tartva ,ami persze nem azt jelenti, hogy az az 1 % mind vallását gyakorló polgár.
Annak az 1 %-nak is csak kis százaléka jár gyülekezetbe, az megint más kérdés, hogy alig van gyülekezet.
Amikor kiköltöztünk az iskolában hívtak protestáns hitoktatót a gyerekek mellé, de Ő is egy kicsit távolabbi városból jár ki tanítani.
Guszti gimis hitoktatója említette a knokkei lelkésznek,hogy itt vagyunk mi is, ezért nem régen kaptunk egy meghívót, hogy beindítják a vasárnapi istentiszteleteket egy kis teremben xy címen.
Laci a fiúkkal el is ment és hát megállapította, hogy megjelenésükkor az összegyűltek 50 százalékát ők képviselték.
No de nembaj, legalább van valami.
A lelkész azonban nagyon örült és hamar el is kérte a telefonszámunkat, hogy egy családlátogatást megbeszéljen velünk.
Fel is hívott és a megbeszélt időpontban eljött hozzánk.
Egy nagyon kedves, barátságos, kedélyes ember a lelkipásztor, aki nem csak protestáns, hanem református is, ami itt tényleg nagyon ritka.
Mint kiderült Ő holland és egyfajta missziót szeretnének itt ellátni, pl azt, hogy Belgiumban is legyen protestáns gyülekezet, végül is mi is itt vagyunk és nekünk is szükségünk lenne egy jó kis lelki közösségre. :)
Azt gondoltam, hogy a látogatása protokolláris és rövid lesz, de több mint 2 és fél órát beszélgettünk és akkor is csak azért köszönt el, mert tudta, hogy Laci másnap reggel korán kel.
Szóval nagyon örülünk, hogy ez a dolog is alakul körülöttünk, bár nagyon jó lett volna már korábban is, de ki tudja mi miért van így . :)