2011. október 25., kedd

visszavágó

Ha még bírjátok gyomorral, elmesélem a wc-s sztori visszavágójának történetét.

Pár nap múlva, miután újra jól működött a helység, Guszti vetette be magát a "gondolkodóba" és miután hallotta Artúr kérlelő hangját, hogy siessen, eszében sem volt kijönni onnan.
Gondolta, hogy egy kicsit Ő is revansot vesz az előzményekért.
Rendesek egymással amúgy! :)
Szóval Artúr kétségbeesetten rohangászott az előszobában ,majd egyszer csak fogta magát és lerohant az utcára, vagyis a házunk melletti kiskertbe, ahova a szomszéd időnként kiengedi a kutyáját , dolgát végezni....
Amikor hazaértem ( szintén közért) , a többiek röhögve mesélik , hogy Artúr lement a kertbe, mert már nem bírta tovább.
Azt hittem rosszul hallok...
Akkor ért fel Artúr és megkérdeztem, hogy Tőle, hogy "Ugye nem ? "
Ő csak pislogva magyarázkodott, hogy de hát a Guszti blablabla.
Teljesen felborult a lelki egyensúlyom, amikor elképzeltem, hogy a félig nyitott , szomszédoktól körbevett kertben guggol a gyerek.
Kicsit megint kiabáltam , majd elküldtem az utcára kihelyezett kutyagumi -szemeteshez.
:)))

2 megjegyzés:

  1. Nem is értem miért panaszkodsz, hogy unalmas ott kint az élet!!
    Persze ezek itthon is megtörténhetnének, na de legalább ott külhonban mozgalmasabbá teszik a "balga" létet!
    Különben is jobban jártál így mintha a gyerek nem jutott volna le az udvarig....

    VálaszTörlés
  2. Szeretem az optimista szemléletedet ! :)

    VálaszTörlés