Hétfôn elmentûnk és az itteni protokoll szerint bejelentkeztûnk a knokkei kórhàz szûlészeti osztàlyàra, amit az itt ragadàsunk esetére vàlasztottunk.
A terv az az, hogy július 5-én hazaindulunk és minden tôlunk telhetôt megteszûnk azért, hogy Oszkàr is Magyarorszàgon szûlessen meg. Így talàn soha nem is merûl fel , hogy hovà tartozik, hol vannak a gyôkerei, melyik orszàg az Ô hazàja...... Persze ,miutàn ez kb a 37. hét kôrnyékére esik , elôfordulhat, hogy nem tudunk màr "idôre" hazajutni, ez akkor azonban az égiek dôntése. Akkor viszont ezen az amugy nagyon baràtsàgos helyen fog vilàgrajônni a legkisebb Zechmeiszter . :) Szûlésznô nagyon megôrûlt nekûnk, nagyon kedves és segitôkész volt. Megmutatta az egész osztàlyt, ami az otthoni klinikànak csak egy apró tôredéke, de a szûlészeti adatok is viccesek az I.szàmu Klinikàhoz képest. Azt mondta,hogy vannak hetek, hogy semmi nem tôrténik. Aztàn jôn egy hullàm és végre van mit tenniûk az osztàly dolgozóinak. Éves viszonylatban is elég kevesen szûletnek itt. De sebaj, ha mégis szûkség lesz a segitségûkre, biztosan megtesznek majd mindent. Elmondtuk , hogy terveink szerint hazamegyûnk, nem akartuk félrevezetni ôket, de tekintettel a kôrûlményekre és arra, hogy a 7.gyermekûnket vàrjuk, nem biztos, hogy Oszkàr tekintettel lesz a naptàrra.
A legmagasabb, szemûveges doki bàcsihoz jàrok terhesgondozàsra és B terv esetén ô lesz a szûlészorvos is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése