Dia siralma...

Vízkereszt utáni hétvégén, azaz szombaton lebontottuk mi is a karácsonyfánkat .
Elraktam az adventi dekorációt és visszarendezgettük a szoba kellékeit az eredeti helyükre .
Dia ez idő alatt a gyerekszobában játszott és pakolászott, úgyhogy valahogy elkerülte a figyelmét a nagy visszaalakítás zaja.
Mire kijött a nappaliba már a romokat eltakarítottuk, aminek én nagyon örültem, de Dia kétségbeesetten felkiáltott , hogy FAAAA ???
Majd folytatta, hogy "Enyém faaa!!! NEEEm le !" és sírva fakadt, de nagyon keservesen.
Mi először csak néztünk döbbenten, de odaszaladt az ablakhoz és nézte, hogy nem látja e valamerre a fáját.
Aztán gyorsan újra elismételte a mondandója lényegét, hátha változtathat még a helyzeten...
De nagyon bánatosan, keservesen, sírt , látszódott az őszinte csalódottság.
Aztán elmagyarázta, hogy nem csak a fa, hanem az ajándék is az övé, de afelől megnyugtattuk, hogy ott van a szobában minden a polcon. Ettől kicsit megnyugodott, de a fa kérdés újra megsirattatta .Kérte Artúrt, , hogy menjen le és szerezze vissza a fát és rakja a sarokba, ahol volt.
Persze mindannyian gőzerővel igyekeztünk megvigasztalni, hogy majd jövőre is visszajön a karácsonyfa, de most már mennie kellett és inkább integessen neki az ablakból !
Szegény nagyon el volt keseredve , igyekezett megérteni és szót fogadni, de a könnyeivel nem bírt csak törölgette az arcát a csöpp kezével, közben arra gondoltam, hogy Te jó ég, tényleg mennyire fontos pillanatok ezek egy ilyen kisemberke életében !!!
Mondanom sem kell , hogy szinte sorban álltunk , hogy puszit nyomhassunk a homlokára, amitől aztán szemlátomást meg is nyugodott és kis idő múltán már újra vidáman kergetőzött a többiekkel a kanapék között. :)