bolond napok

Ahogy otthon is lehetett tapasztalni , az idôjàràs sem beszàmithato mostanàban .
Itt pàr nappal hamarabb kezdôdôtt ujra a tél, mint Magyarorszàgon, bàr itt a vàltozékonysàg ténye , eléggé megszokott.
Csak amikor reggel 8 és dél kôzôtt 0 fokrol 10 fokra kétszer megy fel a hômérô és kétszer esik vissza, kôzben pedig szélvihar, hovihar, napsûtés , fagy és olvadàs , akkor nem kell csodàlkozni, hogy az emberek tûréshatàra is kimozdul a helyébôl.
Epp Arturék bemutatooràjàn ûltem Hubàval , amikor a kôvetkezô eset tôrtént.

Egy anyuka és egy nagymama ûltek a két oldalamon, mikôzben figyeltûk a gyerekeket , mirol és miként tanulnak.
Kissé izgultam, hogy Huba hogy fog birni màsfél , két oràt nyugton, de szerencsém volt, mert olyan nyomott idô volt, hogy némi ringatàs segitségével Huba békésen elszunyokàlt a kezemben.
Azon gondolkodtam, hogy valoszinuleg pàr perc mulva horkolni fog, ami lehet, hogy kicsit felviditja majd a fôldrajzoràt.
Pàr màsodperc mulva azonban a jobb oldalamrol lehetett hallani valami rendkivûli horkolàst, ami azert is nagyon furcsa volt, mert egy pillanattal azelôtt amellettem ûlô nagyi aktiv fejmozgatàst végzett .
Ez ugy elég gyanus lett , bàr a gyerekek mosolygàsàbol azt hittem, hogy elaludt a néni, de valami mégsem volt rendben .
Igyekeztem odafordulni jobban ,ami Huba miatt nehézkesebben ment .
Akkor hanyatlott felém a néni feje, fennakadt szemekkel és ujabb agressziv horkantàsokkal .
Na akkor màr leesett, hogy itt nagy baj van, szoltam Arturnak, hogy siessen hàtra hozzànk, mert csak fél kézzel tudtam tartani a néni testét, aki màr csuszott le a székrôl.
Artur szegény bepànikolt, mert azt hitte, hogy néni meghalt, mivel kimerevedett, de ahogy fogtam a karjàt , éreztem, hogy még van benne élet ; a kérdés csak az volt, hogy meddig ?!
Addigra màr a tanàrnô is odaért és a màsik anyuka is, igy sikerûlt nénit visszaràncigàlni egy székre és valahogy probàltuk felràzni, ebbôl a félholt àllapotbol . Egyre tisztult a lehetséges feladat, ha szûkség van rà, meg kell probàlni ujraéleszteni ....
Eleinte csak nyitott, kiakadt szemmel , mereven ûlt vagy fekûdt , vagy nem is tudom, hogy irjam kôrbe azt  az àllapôtot, aztàn megint horkantott egy nagyot, ami elég oxigént juttatott az agyàba .
Pillanatokra magàhoz tért, de làtszott rajta, hogy még  nagyon messze van a "jol vagyoktol " . :(
Tanàrnô azonnal hivta a mentôket, akik max 5 perc mulva kint is voltak és megprobàltàk diagnosztizàlni a helyzetet .
Nem sok ereje volt az idôs hôlgynek beszélni, elivileg semmilyen betegségérôl nem tudott, de elôzô nap szokatlan modon  fàjt a làba .

Hàt nem vagyunk orvosok, csak puszta , laikus kôvetkeztetés , valôszinûleg egy trombozis vagy embolia miatt elzàrodhatott az oxigén utja , ami ilyen szivrohamszerû àllapotot   idézett elô.

Néni azota is bent van a korhàzban, csak  annyit tudunk , hogy komoly volt a baj, de ezt magunktol is làttuk.
Elég dermesztô volt, hogy az egyik pillanatban még ott nézelôdik ,a kôvetkezôben meg ugy tûnt, hogy itt és most halt meg ..... de hàla Istennek még nem errôl volt szo .

Igy ez a bemutato ora is emlékezetesre sikeredett .